Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Marian Bielicki: A magyar forradalom, 1956 (Tischler János fordítása)

- A könyvekért kár - sóhajt különösen az ilyenekért. Kihúz a zsebéből egy kis Lermontov-kötetet, és visszamegy a kapualjba.

Csak most veszem észre, hogy a mélyedésben három, a falnak támasztott géppisztoly áll.

Este. A szállodai szoba nyitott ablakán keresztül kiáltások visszhangjai. A széles utca másik oldalán csillognak a lámpák. Dübörög a tank motoija. A lámpa ködös fénye kiragadja a sötétből a gépek súlyos körvonalait.

A rádió esti közleményében megismételte Nagy miniszterelnök nyilatkozatának tartalmát a szovjet csapatok Budapestről való kivonásának ügyében. A miniszterelnök bejelentette azt is, hogy a kormány megbeszéléseket kezd ezen csapatok Magyarországról való kivonása ügyében. Hivatalosan közzétették az AVH feloszlatásáról szóló határozatot.

Az utcán a szél az ember arcába veri a szemerkélő esőt. Üres minden. Rémítő. De nincs értelme a hotelben ülni. Várnak a barátok.

*- Mit akartok? Miért harcoltok?

A nagy szobában szorongó emberek arcát nézem. Egyesek átmeneti ágyakon fekszenek, mások a falnak támaszkodnak, tízegynéhányan az ablakok alá tolt íróasztalokon és asztalokon ülnek.

Közülük némelyeket már ismerek. Ez az alacsony, harcsabajuszú, esztergályos. Legközelebbi szomszédja hegesztő a hajógyárból. Az pedig, nyaka körül sállal, kályhás. A kiálló ádámcsutkájú, és hosszú kezű ember könyvelő. Az a vidám, szőke hajú pedig meg van győződve arról, hogy két év múlva a magyar orvostudomány büszkesége lesz.

Meg lehet őket határozni másképp is, nem foglalkozások szerint. A kályhás kommunista, tüdőbajos köhögése maradt emlékül a Horthy börtönében lehúzott hét év után. A könyvelőnek szociáldemokrata múltja van, az orvos- tanhallgató apja pedig a magyar hadsereg tisztje volt, és elesett a háborúban.

Különben fontos, kik voltak ők, vagy a szüleik? Ma csak az számít, hogy ők kicsodák! Felkelők. Az 1956-os magyar forradalom katonái.

Kérdésemre sokan válaszolnak. Vannak ezekben a feleletekben ilyen vagy olyan eltérések, de szinte semmi befolyásuk nincs a lényegre, amely mindannyiunk számára fontos. Szabad és független Magyarországot akarnak. Magyarországot akarnak, amelyben az embereket nem lehet börtönökbe zárni azért, mert a hatalom egyik vagy másik képviselőjének ez így tetszik. Magyarországot akarnak, amelyben nem fog büntetlenül garázdálkodni 75 ezer felfegyverzett ávós. Magyarországot akarnak, ahol félelem nélkül lehet beszélgetni a szomszéddal. Magyarországot akarnak, amelyben a hatalom a népet fogja megilletni, nerii a szocializmus jelaszavait hangoztató kiválasztottak körét. Vajon szocializmust akarnak-e?

A hegesztő erőszakosan leugrik az asztalról:- Igazságosságot, szabadságot, igazságot akarunk! Ha nekünk a szocializmus ezt nem adja meg - nem akarunk szocializmust.

A szavakat olyannak érzem, mintha ököllel ütnének. Fájnak, égetnek, sebeznek. Hiszen a szocializmusnak mindezt meg kellett volna adnia, ehelyett pedig mi volt? Sérelem, rabság, hazugság. A rendszert, amelyben éltek, meg301