Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Marian Bielicki: A magyar forradalom, 1956 (Tischler János fordítása)

szokták szocialistának vélni. Ezt beszélték be nekik minden nap, minden órában. A keserű élettapasztalatok egységes egésszé olvasztották össze a sztálinizmus és a szocializmus fogalmát.- Most a szocializmust a magunk módján fogjuk építeni - szólal meg a kályhás.

A könyvelő torkát köszörülve, rekedt hangon dörmögi:-Az eszmék gyönyörűek, de az emberek semmirekellők, mindent képesek elrontani.- Most senkinek sem fogjuk ezt megengedni - kiált szenvedélyesen a leendő orvos.- És a fasizmus? - kérdezem - Nem féltek, hogy a fasizmus felüti fejét?

A szobában lárma tör ki. Mindenki egyszerre kezd beszélni. És jóllehet

nem értem, mégis fölfogom miről folyik szó.- Fasizmust senki sem akar - kiabálja az egyetemista. - A fasizmus az szenny. Semmiféle fasizmus nem lesz. Nem engedjük...

További szavai elvésznek az általános zsivajban.

Lefekszem az asztalra aludni. Mellettem a kályhás fekszik. A sötétségben gyufa lángja fénylik. Fáradt emberek horkolnak. Valaki rossz álma miatt nyöszörög. A kályhás meglöki az egyetemistát, valamit súg a fülébe, azután hallomaz egyetemista csendes szavait:- 0 azt mondja, hogy hinni kell a nemzetnek. A nemzet nem fogja megengedni, hogy itt a fasizmus legyen. Érted? Meg tudjuk védeni a forradalmat.

Csöndben bólintok. Az üvegezett ajtó mögött, a folyosón, léptek kopogása. Géppisztolyos emberek árnyai tűnnek fel. A következő csoport igyekszik az őrhelyekre. „A forradalmat védeni kell nappal és éjjel” - súgja az egyetemista.

A folyosón becsapódik az ajtó. Egyelőre nyugodtan lehet aludni.

(Po prostu: 1956. XII. 9., Nr. 50. 4. o.)

(Tischler János fordítása)

302