Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Marian Bielicki: A magyar forradalom, 1956 (Tischler János fordítása)
lemények megoszlanak - egyébként nem Nagy javára. Eltávozva arra gondolok, mennyire megbosszulhatja magát az első hiba, az első téves lépés. Vajon Nagy képes lesz-e visszaszerezni a nemzet bizalmát, amely túlnyomó többségében kedden még vezetőjét látta benne? * Az egyik utcasarkon teherautó. Tízegynéhány fiatal felfegyverzett férfi a platón állva valamilyen dalt énekel. Néhányuk, az övük mögött gránát, mellükön keresztbevetett géppisztoly, a sofőrrel vitatkozik. Amikor melléjük érek, bizalmatlan pillantásokat vetnek rám. És ismét a mágikus szó: „lengyel”. - Akarsz velünk jönni? - kérdezi szlovákul egy alacsony, tömzsi ember vihar- kabátban. - Természetesen. Csak útközben jut eszembe, nem tudom, hová visznek. A tömzsi ember egy géppuska gyorsaságával válaszol. Néhány próba után, hogy lefékezzem érthetetlen ékesszólását, lemondok a további beszélgetésről. Égyébként is bárhová is megyek, valami érdekeset fogok megtudni. Behajtunk egy udvarra, a földszintes munkásházak kerületében. Elvezetnek egy, az öregségtől meghajlott hátú kis viskóba. Egy őszülő férfi kifakult kabátban, olyan barátságosan szorítja meg a kezemet, hogy elzsibbadnak az ujjaim. Megkérdi, tudok-e oroszul, és örül, hogy közvetlenül beszélgethetünk. A felkelőosztag parancsnoka ebben a kerületben. Az osztag néhány száz munkásból, tíz-húsz katonából és tízegynéhány egyetemistából áll. * A pótolhatatlan E. mintha az égből pottyant volna elém a széles sugárút közepén. Ma jobb hangulatban van. Megállapítja, hogy a harcok már csak a város néhány pontjára korlátozódnak. Talán igaza van, mert valahogy nem hallani a lövöldözést. De Budapest kiterjedt, nagy város...- Tudod mit? - E. karon fog -, megpróbálunk eljutni a KB-ba. Tudom, hogy most fontos ülés zajlik. Lehet, hogy megtudsz valamit. - Száját csaknem a fülemhez szorítja. - Hallottam, hogy Nagy Imre elszánta magát a sztálinistákkal való szakításra. Jössz? Az utca közepén kiégett villamosok hevernek. A felszakított sínek fölfelé merednek. Néhány mellékutca torkolatát még barikádok zárják el, de a barikádokon csak a lőszerhüvelyeket gyűjtő gyerekek forgolódnak. Egy kis téren apróságok sivítoznak a hintákban. Égy copfos kislány vidáman nevet, bozontos kiskutyát kergetve. A házból, amelynek homlokzati falát három lövedék ütötte át, két nő székeket, lábasokat, párnákat hord ki. Az utcáról látni a Dunának ebben az évszakban szürke vizét. A parton tankok súlyos árnyai. Amikor megállunk a katonákkal lezárt utca sarkán, megjelenik egy tiszt. Rövid beszélgetés után mehetünk tovább. A tankok és páncélkocsik úgy állnak sűrűn, mint az egymáshoz érő házak. A katonák és a tisztek nyakában géppisztoly. A KB bejárata előtt szintén néhány fegyveres civil. Sovány, bajuszos idős ember a magyar tisztre kiált, aki cigarettázik, mintha nem hallaná, mit mondanak neki. Hozzánk valamivel kedvesebb. E. lázasan magyarázza neki, hogy be kell mennünk az épületbe. Az idős ember tajtékzik tehetetlen mérgében. Néhány perc múlva megjelenik az ajtóban egy fiatal lány, akit 297
