Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)

téeszben betakarítottuk már a ter­mést. Mintha kopogott volna valaki. BALOGH Csak a szél rázza az ajtót. SZABÓ Mondom, kopognak. Szabad! VALKÓ (48 -as honvéd egyenruhában, ősz szakállal, parókával belép. Egye­dül ő van jelmezben. Volt már Kolom­pár, Asztalos) Szabadság! SZABÓ és ■» (egyszerre) BALOGH J Szabadság, elvtársam! VALKÓ Be szabad-e jönnöm? Még a barmot is bekergeti a vihar. SZABÓ Tisztelet a ruhájának. Már ez mutatja a személyét. Üljön le szerény hajlékunkban, (leülnek) Hogy vetődött ide, erre a vidékre? VALKÓ Bem apó lovának patkónyo­mát, Petőfi szavának a zúgását kere­sem itt a síkon. Még egyszer látni akartam ezt a földet, ahol kilobbant a magyar szabadság, (villám és dörgés) SZABÓ Ezt a szikrát Bem paripájának acélpatkója vágta, ezt a dalt Petőfi dö­rögte. Mondják, hogy odaát Muszka­országban háborúra készülődnek elle­nünk. BALOGH Ne add Isten! Apámtól hal­lottam, aki látta már a muszkajárást. NAGY (forgatja a fejét) Micsoda? Nem értettem. KÁRÁSZ (felugrik, ordít) Állj! Leállni!!! Mi ez?! Miféle szöveg ez?! Csengődi! BÖBE Hát én... otthagytam a másik szemüvegemet... (segélykérőn Steiner- re néz) STEINER (hallgat) NAGY (Haraghoz) Ezt te írtad? Béna csönd. A csöndben lassan föláll Ha­rag, reszkető térdekkel középre jön. A töb­biek nem mernek ránézni. HARAG Ezt nem. Ezt... nem én... nem én írtam... KARASZ (Böbéhez) Mit súg maga itt össze-vissza? BÖBE Talán belekeveredett... HARAG Nagy elvtárs, az az igazság, hogy én... KARASZ Belekeveredett, persze, hogy belekeveredett! (Haraghoz) Fogd be a szád! NAGY Miért fogná be? Mondja csak! Mondjad, fiam! BÖBE De hát belekeveredett... BÓNYAI Nagy elvtárs, menjünk to­vább! HARAG (elszántan vallani akar) Nagy elvtárs, én... szóval mi... (hirtelen fól- csillanó szemmel) Megvan! NAGY Mi van meg? HARAG Anyagtakarékosság... KARASZ (rémülten maga elé) Ez bedi- lizett... BÓNYAI Menjünk tovább, menjünk to­vább! HARAG Igen. Anyagtakarékosság, Nagy elvtárs! NAGY Hogy jön ide az anyagtakaré­kosság? BÓNYAI Matyi nagyon fáradt, Nagy elvtárs, keveset aludt... Nem is jó­zan... HARAG Színjózan vagyok! Mindjárt el­magyarázom, NAGY Mondjad csak! HARAG (magabiztosan) Ugye ma, ami­kor minden munkás ezt az anyagtaka­rékosságot hogyishívjákolja, szóval... tartja homlokterében, amikor minden munkás takarékoskodik a vassal, a fémmel, a szénnel, a... a... a vassal, a fémmel, akkor én is, ugye, én is taka­rékoskodtam a papírral. Mert én mint drámaíró, ugye, azzal az anyaggal dol­gozom. Volt itt a raktárban valami ki­selejtezett papír, valami selejtes drá­ma az ántivilágból, és én annak a há­tuljára írtam, Böbe mama biztos vé­letlenül megfordította... NAGY Anyagtakarékosság... nagysze­rű! Amikor az úttörők gyűjtik a papírt, hogy minél több újság, brosúra, tan­könyv, szocialista realista mű szüles­sen... nagyon helyes! Harag elvtárs, ezt megjegyezzük, és megfelelő idő­ben, megfelelő helyen, megfelelő elv­társak előtt meg fogjuk említeni. STEINER Fiacskám, nem voltál te bó- cher valamikor? NAGY Tessék? STEINER Mondom, mi van ezzel a Ká­rász gyerekkel, csak nincs rosszul? KARASZ (halálsápadtan törölgeti hom­lokáról a hideg verítéket) Nem, de­hogy, semmi... talán valami influenza bujkál bennem... NAGY (kedélyesen) Kárász elvtárs, vi­19

Next

/
Thumbnails
Contents