Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
gyázz magadra, most, mikor ott kell állni a vártán, nehogy levegyen a lábadról valami diverzáns imperialista bacilus! KARASZ Szó sem lehet róla, Nagy elvtárs, biztosíthatom... Hát akkor: tovább, onnan, hogy... BÖBE Onnan, hogy Bem apó lovának patkónyomát...? KARÁSZ Onnan! BÖBE _ (súg) VALKÓ Bem apó lovának patkónyomát, Petőfi szavának zúgását keresem itt a síkon. Még egyszer látni akartam ezt a földet, ahol kilobbant a magyar szabadság, (villám és dörgés) SZABÓ Ezt a szikrát Bem paripájának acélpatkója vágta, ezt a dalt Petőfi dörögte. VALKÓ (feláll) Nem hallják a szélben? Mintha valami zengene... SZABÓ Csak a port vágja az ablakhoz. VALKÓ Hallga, csak hallga! Mi zendül át a levegőn! BÖBE (súg) Szél. Messziről a Kossuth- nóta hangzik. A színfalak mögül halkan fölhangzik a Kossuth-nóta: „Kossuth Lajos azt üzente..." VALKÓ Betölti a tereket... átzúgja a folyókat... keresztülharsogja a Kárpátokat... Hallga, csak hallga!... (villám, szél, a lámpa kilobban... kintről most a Himnusz szól) Mintha megmozdultak volna a tengerek, a hegyek, az erdők, mintha a házakból seregek vonulnának ki végtelen sorokban. Szűk lett az embereknek a világ. A gonoszság elindult, hogy letipoija az igazságot, de útjába állunk, és vagy megállítjuk, vagy elveszünk. Fiatalok megint az izmaim, acélos a lépésem... Szorít a kabát... Le kell dobnom... A hajam megint hollófekete... Kabátját letépi, alatta határőr egyenruha. Kezével lesodorja az ősz parókát és a szakállát. Kese szőke haja van. Hallga, csak hallga! Elsötétül. Szabó Szilárd, Balogh Ibi megdermedve, szótlanul nézik; harsogó szél, benne a dal: „Hazádnak rendületlenül..." A sötétben Valkó a fejére tett a tu- lipántos ládán levő sok holmi közül egy zöld határőr-ávós tányérsapkát, övét kötött föl, kezében dobtárcsás géppisztoly. VALKÓ Úgy érzem, mintha már ezer éve élnék, mintha Árpáddal Vereckén jöttem volna át, mintha ott vívtam volna az urak ellen Dózsa György kaszásai között, ott küzdöttem volna Budai Nagy Antal parasztseregében, voltam Thököly hajdúja, Rákóczi kuruca, Bem apó tüzére... voltam vöröskatona tizenkilencben, harcoltam az intervenció ellen húszban, ott voltam az ezerajkú egyszívű brigáddal Madridnál, partizánként segítettem legyőzni a fasiszta fenevadat és most — Farkas Mihály katonája vagyok, legszebb katonája! Minden békeharcos magyar a testvérem, minden magyar proletár anya az anyám, minden magyar paraszti apa az apám. (Szabóékhoz) Viszontlátásra apám, doszvidánje mama! Most, amikor meg kell védeni a békét, csak egy van: a szocialista magyar haza! SZÁBÓ Állj a poszton, fiam, védd meg szabad hazánkat! BALOGH Élesítsd a nép fegyverét, mi addig eleget teszünk a beadási kötelezettségünknek ! Az előtérben katonasapkás munkás-, paraszt- és értelmiségi fiatalok vonulnak el, és kiáltják: „Vesszenek az imperialisták láncos kutyái! Megvédjük a nép hatalmát! Megvédjük szocialista hazánk határait! Megvédjük a szocializmus vívmányait! Megvédjük a Bééékéééétü!” A zenekarban halkan az induló: Amerika eltiporna minket, hogyha módja volna... stb."; később lassan erősödik. VALKÓ (kitárt karral) Apám, anyám, szabadság! (az elvonulókhoz csatlakozik) Sötét. A sötétben az induló harsogóra erősödik, majd váratlanul megszakad. Világos. Az egész társulat ott van a büfében, a bevonuló ifjak: overállban, népi táncos szerelésben, ill. fehér köpenyben, s a próba alatt besettenkedtek próbát nézni a többiek is. Hosszú, néma csönd. Mindenki dermedten figyeli Nagy elvtársat, aki lassan fölemelkedik, Harag Matyi- hoz megy, és barátságosan megpaskolja az arcát. 20
