Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
szén itt a művészet katonái között vagyok a kultúra frontján, nem igaz? Hogy aludt, főrendező elvtárs? KARASZ Kitűnően, Nagy elvtárs. NAGY Hát akkor: mindenki munkára, harcra kész? Lássuk azt a pró- bát! KARASZ (tapsol) Próba! Figyelem, kezdjük a próbát! Első fölvonás, első jelenet! Juhász és Juhászné! Szünet. Semmi nem történik. Kárász idegesen megismétli: KARASZ Juhász és Juhászné! Mi lesz? Hol vannak a művészek? Ügyelő! ÜGYELŐ Tessék! KARASZ Azt mondtam, próba! Juhász és Juhászné. Hol vannak? ÜGYELŐ (Kárászhoz settenkedik, félrevonja) KÁRASZ Mi?! ÜGYELŐ (Kárász fülébe sugdos) NAGY Valami baj van? KARÁSZ Semmi, Nagy elvtárs, csak... szóval fél tízre írtam ki a próbát, és még nem érkeztek meg... egy pár perc, és kezdünk! ÜGYELŐ (még mindig súgva) Kinek szóljak? KARASZ Szabó Szilárd, Balogh Ibi és Valkó Gyula. De azonnal. És Csengődi! Súgjon! STEINER (Nagyhoz) Addig egy jó konyak? (már tölti is. Nagy bedobja) Harminchét húsz. NAGY Micsoda?! Egy konyak?! STEINER Meg a tegnapi öt. NAGY (fejét csóválja) Steiner, Steiner, maga javíthatatlan! STEINER Mondták már mások is. Közben bejönnek a színészek, és Csengődi Böbe. Ijedten, tanácstalanul topognak. Kárász felugrik, mindenkihez odarohan, sugdos a fülükbe. BŐBE Béluskám, jöjjön, segítsen nekem egy kicsit! Üljön ide mellém, és forgassa nekem itt a lapokat! STEINER (Kárászra támad) Tudod mit, fiacskám? Máskor kérdezz meg engem is! KARASZ (suttogva, könyörögve) Béla bácsi...! BÖBE (kacérkodik) Béluska, drága, no, ne kéresse magát! Jöjjön már ide mellém, nincs magának most semmi dolga! STEINER A művészek éhesek, Nagy elvtárs szomjas... BÖBE A művészek ettek, Nagy elvtárs ivott, különben is próba van, mindenki dolgozik, na jöjjön már! Tudja, szeretem, ha itt ül mellettem! NAGY (leesik a tantusz, harsogva nevet) Steiner elvtárs, hiába kapálódzol, látom már, hogy neked itt elóbb-utóbb bekötik a fejedet! STEINER Szép menyecske leszek, de akkor maga lesz a koszorúslány. Steiner mogorván Csengődi mellé ül, a próba alatt előbb ő súg Csengődinek, aztán Böbe a színésznek. A színen levő asztalokat, székeket átrendezik, ezalatt Kárász Nagynak magyaráz. KARASZ Egy téeszparaszt házában vagyunk, Juhászéknál. Az az asztal, az a másik asztal a sparhelt, ez a tulipán tos láda. Balról ajtó, jobbról ablak, ez itten az udvar. Persze az egész jelzés, nem végleges. Kint óriási vihar van, mennydörgés, villámlás. NAGY (bólogat) Aha...! KARASZ Kezdjétek! SZABÓ (Szabó Szilárd, az elején Huszárkapitány, most Juhász, belép) Fene egy idő kerekedett! (zubbonyát, sapkáját a ládára dobja) BALOGH (vagyis Gonosz Mostoha) Nem ázott meg kee? KARASZ Ezt, hogy „kee”, ezt húzzuk ki! Nem kell ez a népies naturalizmus. És a házaspár nyugodtan tegeződheL Egyetértesz, Matyikám? HARAG Egyetértek. STEINER (fólugrik) Akkor jöjjön ide a Matyi! BÖBE Béluskám, ne vacakoljon már! Én a Matyit is imádom, de az más! Üljön csak vissza! KARASZ (rémülten, könyörögve) Béla bácsi! STEINER (mogorván visszaül) KARASZ Ákkor kezdjük el elölről! SZABÓ Fene egy idő kerekedett! BALOGH Nem áztál meg, uracskám? SZABÓ Nem esik, csak a szél vadult meg, mintha gyökerétől akarná kirántani ezt a vén világot. Még jó, hogy a 18
