Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Tischler János: Az 1956-os magyar forradalom a lengyel sajtóban

ve a felkelőkkel, és elismerve népi hazafiságukat ugyanezzel elítélte a régi, és a nemzet szemében véglegesen kompromittálódott funkcionáriusokat.”

A LEMP KB felhívása a magyar nemzethez, - amelyet minden lengyel lap október 29-én leközöl -, szintén a vérontás befejezésére, a problémák sürgős megoldására szólít fel, támogatásáról biztosítva az új vezetést, és kifejezve meggyőződését, hogy Magyarország nekilát az igazi szocializmus felépítéséhez.

Az új szovjet külpolitikai irányvonal kifejezéseként kezelik a szovjet kormány 1956. október 30-i deklarációját, amely alapot képez ahhoz, hogy a szocialista országok egymás közötti kapcsolatait a függetlenség, a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, és a partnerek egyenjogúságának talaján alakítsák. Ez mind Lengyelország, mind Magyarország óhaja is, és ott elősegíti a vérontás mihamarabbi befejezését. A kisebbségben lévő reakciós elemek kihasználhatják azt, ha a magyar kormány a magyar nép jogos és helyes követeléseit nem teljesíti. A magyar mozgalomnak nemzeti felkelés jellege van, amelyben az egész magyar nép áll szemben a gyűlölt és levitézlett sztálinistákkal, és a gonosztetteiről és kegyetlenkedéseiről hírhedt AVH-val. A felkelők sorai között becsületes kommunisták ezrei harcolnak. A nép is az igazi, torzulásoktól mentes szocializmus magyar útját akaija választani, ahogy a lengyel is a sajátját, ezért céljaink közösek, azért is viseltetünk nagy szimpátiával a magyar nép harca iránt, és ezért fáj a kiontott testvéri vér.

Nap mint nap az újságok leközölték a szakszervezetek, kollektívák, egyetemi szervezetek, gyárak, üzemek táviratait, melyeket azok a magyar partnerhez intéztek. Ezeknek a táviratoknak a fő mondanivalója közel azonos: legyen vége a vérontásnak, biztosítunk benneteket harcotok, céljaitok jogosságáról, „teljes szívünkkel veletek vagyunk”, álljon helyre a rend és a nyugalom, hogy békében kezdhessetek hozzá jogos törekvéseitek megvalósításához, a terhes és nyomasztó örökség felszámolásához, az igazi szocialista demokrácia felépítéséhez.

Az eddigiektől némi eltérést jelent a LEMP KB november 2-i felhívása a lengyel néphez. Ezt is közli minden újság, és ez a felhívás reagálás lengyel részről arra a tényre, hogy Magyarország kilépett a Varsói Szerződésből, kihirdette semlegességét és tárgyalásokat kezdett a szovjet csapatok Magyar- országról való kivonása ügyében. A fő cél, - ahogy ezt nekem a KB egyik akkori tagja elmondta -, hogy „hideg vizet öntsenek a heves és forró lengyel fejekre”. Többek között ezt olvashatjuk: „A legutóbbi magyar események új, fenyegető fázisba léptek. Egyre inkább felütik fejüket a reakciós elemek. A szocializmus alapjai veszélyben vannak. Más volt, és ma is más az események fejlődése nálunk, Lengyelországban. Itt a változások a szocializmus erőinek megerősítéséhez, a lengyel-szovjet szövetség stabilitásához vezettek. Itt- ott a szovjet csapatok kivonását követelő hangok hallatszanak. A párt vezetése teljes nyomatékkai leszögezi, hogy az ilyen törekvések a jelenlegi nemzetközi helyzetben ellentétesek a nemzet leglényegesebb érdekeivel, és a lengyel államérdekkel”. Egyértelműen kiderül ebből, hogy azt a határt, amelyet Nagy Imre november 1-jén átlépett, a Gomulka-féle vezetés nem akaija és nem is fogja átlépni. A november 3—4-i szerkesztőségi kommentárok kifejezik örömüket, hogy véget ért a vérontás, a nép támogatja Nagy Imre kormányát, a

249