Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Tischler János: Az 1956-os magyar forradalom a lengyel sajtóban

rábban Rákosi, lekezelte a tömegek törekvéseit, elszakadt tőlük. Tehát egyértelműen a Gerő-féle vezetés a felelős a felkelés kirobbanásáért. Többször is hangsúlyozzák - más cikkekben is -, hogy ami Lengyelországban vér nélkül zajlott le, az Magyarországon áldozatok sokaságát követelte, mert a pártvezetés sztálinista része körömszakadtáig ragaszkodott a hatalomhoz, és semmilyen áldozattól sem riadt vissza, hogy azt megtartsa. A néptömegek követelései teljesen jogosak és helyesek voltak, de a párt a néptől való félelmében az apparátusra és az AVH-ra támaszkodott. Minden cikk egyértelműen elítéli a szovjet csapatok behívását, ez szörnyű hiba volt. Ezért Gerőt terheli a felelősség, aki szándékosan provokatív beszédet tartott Belgrádból való visszaérkezése után, hogy ürügyet teremtsen a fegyveres erő alkalmazására. Látván, hogy mennyire gyűlölik őt, senkire a magyarok közül nem számíthat, szovjet segítséget kért. Nagyon fájdalmas, hogy Magyarországon ömlik a vér, emberek százai halnak meg. Kifejezik együttérzésüket és reményüket, hogy a vérontás minél hamarabb véget ér, és a magyar nép hozzákezdhet törekvései megvalósításához. Több újság is hangsúlyozza a magyar és lengyel célok azonosságát, és az a vélemény, hogy az új pártvezetés, Kádárral az élen és az új kormány Nagy Imrével az élen képes megvalósítani a nép legáltalánosabb követelményeit. Időnként figyelmeztető hang jelenik meg, hogy ha a Nagy-kormány ezeket az általános és alapvető követeléseket nem teljesíti, ha nem fog azonnal a problémák orvoslásához, kicsúszhat keze közül az irányítás, más erők kezébe kerülhet. Az új párt- és kormányvezetésnek meg kell szereznie a nép bizalmát, és be kell bizonyítania, hogy a sztálinizmus nem egyenlő a szocializmussal. A rendet minél hamarabb helyre kell állítani. Mindazonáltal az utóbbi feladat alapfeltétele, hogy a Gerő által behívott szovjet csapatok távozzanak Budapestről, mert akkor a felkelők leteszik a fegyvert. Nem szabad tovább tétlenkedni, azonnal munkához kell látni. Általános a meggyőződés, hogy maguknak a magyaroknak kell megoldaniuk saját belső problémáikat, minden külső erő nélkül.

Jól tükrözi a lengyel sajtó viszonyulását a magyar eseményekhez a Trybu- na Robotnicza október 30-i szerkesztőségi cikke. Ebben ezt olvashatjuk: „Kötelességünknek véljük... állást foglalni azzal a cikkel szemben, amellyel a magyar helyzetről szóló hírt közöltük újságunk szombati számában. Ebben a cikkben a »fegyveres bandák« megjelölést használtuk a budapesti civil lakosságra és a katonai egységek harcoló csoportjaira vonatkoztatva, amelyek megtagadták az engedelmességet a volt kormánynak és az MDP volt vezetőségének. Szeretnénk ma teljes határozottsággal leszögezni: ezt a meghatározást - hasonlóan mint a hozzánk érkezett összes sajtótudósítás hangnemét -, sértőnek véljük a budapesti nép számára, a hazafiak százai és ezrei számára, akiknek vére oly bőségesen öntözte a hozzánk mindig közelálló magyar földet. Fájlaljuk, hogy ez az információ az újság hasábjaira került... Konzervativizmusában, elvakultságában és a tömegek iránti bizalmatlanságában Magyar- országon a régi párt- és kormányvezetés a haladó népmozgalmat ellenforradalmi és fasiszta jelzővel látta el, ily módon olajat öntve a tűzre, és elzárva magát a lehetőségtől, hogy megegyezésre jusson a felkelőkkel... A népmozgalom nagy, tiszta áramlata mellett megjelenhettek bizonyos zavaros hullámok is-bizonyos reakciós elemek és csoportok. Mégis ez semmiben sem változtatja meg a nyilvánvaló tényt, hogy Nagy, az új miniszterelnök tárgyalásokat kezd248