Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - Konrád György: Álmerénylő hosszú kabátban (regényrészlet)

átérezték, hogy ez most lázadó vonatát. Ki Budapestről, ahol ennek a szerelemnek nincsen helye! Mert hol is lehetne? A legkézenfekvőbb az lenne: Katánál, az ő ágyában. Ott azonban még a mama az úr a házban.

KD-nak Erzsi néni, Katának Madár vagy Micike, de sohasem anya vagy mama. Apró léptekkel, körülményes, nem evilágba való piszmogó lassúsággal, egy bácskai zsidó úrilány műveltségével, amelyhez a német, angol és francia nyelv tudása hozzátartozik, zenei-költészeti és bizonyos orvosi-természettudományos kíváncsiságokkal és elfogultságokkal látjuk Erzsi nénit elhaladni. Van valami oka az elégedetlenségre. Fiatalkorában is lassan, meg-meg- zökkenve, rövideket lépett, a férje mindig elöl ment, és ez a kis távolság alighanem kölcsönösen idegesítő volt.

Arról semmiképpen sem lehetett szó, hogy KD Katánál töltse az éjszakát. Miért nem? Mert nem, és kész! Mert ilyen volt a merészségek és türelmek erőviszonya. Meg talán a fiatalok is szégyelltek volna betekintést adni szerelmi életükbe a szüleiknek. Kellett egy szoba, ahol magukra zárhatják az ajtót. KD akkoriban a Belvárosban, a Vármegye utcában, a tetők fölött az ötödik emeleten lakott kétszoba-hallos lakásban a szüleivel és a nővérével. A nagyobbik, ablakos szobában aludtak a szülei, ez volt a nappali szoba, a kisebbik ablakosban a nővére, Éva. KD-nak a hall jutott, egy ablaktalan átjárószoba a nappali és a mellékhelyiségek valamint az előszoba között. Ez a zsúfolt és forgalmas helyiség aligha lett volna alkalmas egy nászéjszaka megrendezésére. Budapesten szállodaszobát nem bérelhettek, mert az érvényes rendelkezések szerint erre a budapesti lakosok nem voltak feljogosítva. Maradt a legszebb megoldás: Balatonófalu.

KD húszéves korára a szovjetorosz sajtó gyakorlott fordítója volt. Művei iratrendezőkbe és raktárakba kerültek, senki sem olvasta őket, a fordítónak azonban hoztak egy kevés anyagi szabadságot. A nászutasok a balatonófalusi nagyszállót túlzásnak érezték volna, de a szerényebb Móló Szállót elbűvölő teraszával és a tópartra néző ablakaival éppen megfelelőnek gondolták. Torokszorító ábránd volt elképzelnie, hogy kezében a kulccsal és a könnyű poggyásszal előrelépve benyit a szobába, és egy hódoló mozdulattal behívja első feleségét.

Beléptek a szálloda forgóajtaján, a portás különös tekintetet vetett KD-ra, és egy olyan kulcsot nyújtott át neki, amelyen egy különösen súlyos réznehezék lógott, s mellé, puszta szemfényvesztésül, a nagy kulcs mellé adott egy kis ócskát, a legolcsóbb szobáét, amelynek ablaka a szállodafolyosóra nyílott. Nem lévén házasok, személyi igazolványuk szerint nem voltak feljogosítva az együtthálásra. Más, ha meglátogatják egymást, a közlekedés a folyosón nem tiltható, hacsak szovjet mintára a folyosószögletekbe oda nem tesznek egy díjbirkózó külsejűfelvigyázó asszonyt. A magyar viszonyok rugalmasabbak. A londiner felvitte a csomagjukat, és bekísérte őket az igazi szobájukba. Mindketten egy cseppet élénkebben fejezték ki az elragadtatásukat, mint azt a gyakorlott szállóvendégek tették volna; a borravaló is egy kissé iparkodóan túlzó volt.

Esteledett, meleg volt, megtörtént. KD addig egyetlen szeretkezést sem tekintett nászéjszakának. Katát úgy tisztelte, mint egy magasabb rendű lényt, s nagy kérdés, hogy szabad-e egy magasabb rendű lényt a birtokába venni. Egy szép test beható megszemlélése, finom vonakodások feloldása. KD tudta,

227