Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - Konrád György: Álmerénylő hosszú kabátban (regényrészlet)
KONRÁD GYÖRGY Álmerénylő hosszú kabátban Katával is a Balatonhoz jöttek nászútra. Hiába nagyzol és hűtlenkedik az emlékezet, akkor lett nagyfiú, amikor húszéves korában (Kata három héttel volt nála fiatalabb) nászútra jöttek Balatonófaluba. Telefonon foglalt szobát a Móló Szállóban. Kata: óriási bronzvörös hajsátor, kisebb arc nagyon fitos orral és szellemes grüberlikkel, puhán ráncolódó homlok, fölfelé ívelő szemöldök, kérdezőén, súlyosan lefelé tekintő, mélybarna szem tejfehér udvarral. Magas, karcsú, lányos termet, kevés strandolástól is lebarnul, lengeteg járás, egy cseppet dobálja a karját. 1953. augusztus vége, Déli pályaudvar. Sztálin halott, s KD, a kicsapott diák Nagy Imre türelmesebb beszéde után abban reménykedik, hogy folytathatja a tanulmányait. Ha ősszel nem iratkozhatik be az egyetemre, akkor októberben elviszik két évre katonának, valószínűleg munkaszolgálatosnak, aminél kívánatosabb létállapot is van. Habár gondolkodásra az sem rossz terep. Fordítással keresett annyi pénzt, hogy - Kata hozzájárulásával - kiteljen belőle a nászút. A vonat a Déli pályaudvar után sötét alagútba téved. Akkor még nem égett villanykörte tíz méterenként, a vasúti fülkében csend és sötétség uralkodott. Ez volt az alkalom a csókolózásra. Finom ajak, illatos száj, félszeg nyelv, lehelletnyi bajuszka. Az alagút hosszú. Ezt megelőzően csak egyetlen csók esett, a lépcsős Duna-parton a Margit híd és a Parlament között. Addig csak kart karba öltve. Addig csak egy puszi elhelyezése volt törvényes az apró, szeplős orcagödröcskére, baloldalt: később a másikra is, jobboldalt. Nem úgy, mint manapság, mikor a hölgyek csak úgy kedvességből nyújtják csókra az ajkukat, amiből nem szükséges folajánlkozásra következtetni. Bálint, a férj már visszament Leningrádba ösztöndíjas orvostanhallgatóként. A Szovjetunióból a legmagasabb rendű orvostudománnyal felvértezve csak három év múlva kell megjönnie, közben nyaranként hazalátogathat. 1953 nyarán is megjött, egy hónapig ott lakott Katánál, tetszett neki a baba, majd egyszer csak Kata megmondta neki, hogy nem akar vele élni. Öt hónappal azelőtt, éppen Kata huszadik születésnapján született meg a kislánya. KD dajkálta az egyhetes csecsemőt, Bálint akkor még nem volt Budapesten. Most, augusztus végén már szép nagy baba. El kellett választani, tápszeren él, három napra Kata édesanyjával lehet hagyni. Barátságuk az előző év - 1952 - szeptemberében kezdődött. Attól fogva mind gyakrabban, szinte minden nap találkoztak. Novemberben megvallották egymásnak, hogy kitüntető vonzalmat éreznek egymás iránt. Kata és KD 226
