Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - G. Komoróczy Emőke: A Mélyből jöttek és a Magasba törtek (Brta Sándor-Újvári Erzsi költői indulása, életútjuk a Tanácsköztársaság bukásáig) (tanulmány)

Illúziós vágykép ez, természetesen; de a forradalmak kora - mint közvetlenül elérhető valóságban - hitt e vágyképben; a költő pedig úgy érezte: az ő dolga „utat szőnyegezni” a Jövő felé menetelők elé (

Fiatalember című vers).

A kötet nagy sikert aratott a MA-körön belül. Most már mindenki elismerte: Barta valóban jelentős költő. „Kár lett volna a Galilei-köri incidens után megfosztani a magyar irodalmat ezektől a versektől”, - s különösképpen a Primitív Szentháromságtól, „amely a MA nélkül sohasem született volna meg” — vélekedik Szélpál, a „rivális”. Kassák tanácsára Barta „tiszteletpéldányt” küld különböző lapokhoz, többek között az Esztendőhöz is, a szerkesztőnek - Kosztolányinak — ajánlva. S valóban, csakhamar meg is jelenik a kis könyvről „a komoly és szép méltatás”. Kosztolányi is a Primitív Szentháromságot tartja a kötet legkiemelkedőbb darabjának, és dicséri azt a „pontos és különös emberlátást és friss tárgyismeretet”, amit Barta a „mélységiből magával hozott.16

*

1919 februárjában megalakul a magyarországi aktivisták csoportja; ezentúl a MA-kör ennek képviseletében tartja rendezvényeit. Első előadásukat Kassák tartja a Központi Egyetem kupolatermében (Aktivizmus), - a másodikat egy hónap múlva - tehát már a Tanácsköztársaság kikiáltása után — Mácza (Az új művészetről), — majd a harmadikat Barta Sándor „A kultúrájában forradalmasított ember”-ről.17 Előadásának gondolatmenete a kassáki koncepcióra épül: az új társadalom formálásában a kultúra szerepe mindennél fontosabb, semmivel sem pótolható; s a tömegek szellemi nevelése talán még a gazdasági élet átalakításánál is sürgetőbb. „Meg kell kívántatni” az emberekkel a magasabb minőségű életet, fel kell bennük ébreszteni a „kultúrigényességet”, „egy szebb, különb élet szükségletét”. Hiszen „a kultúrkívánságaiban forradalmasított ember” „nemcsak a több és jobb kenyérért, hanem a szabad és gondolkodó társadalomért” is küzdeni akar, s a szocialista társadalom csakis ilyen alapokon épülhet fel. A politikai célok önmagukban nem elegendőek; az embernek a „több emberségért”, a „megkívánt tökéletesért” kell harcolnia, mert ez a harc adja az élet értelmét.

Barta az „új, emberibb élet” megteremtésében fontos szerepet szán az „Asszony és Férfi” erős, egyenrangú, „kemény és barátos” szövetségének. Ok váltják örömre „az élet minden pillanatát”, s „velük indul el az új ember élete és harca a nevetésben, a nevetésért, mely világítón alája bokrosodik”.

Ekkortájt írt novelláinak, allegorikus meséinek is központi témája a „nő-férfi”- kapcsolat, kettejük életre szóló szövetsége, amely „legyőz minden akadályt”.18 Két ember egymásra találásának, közös cél felé indulásának története az Út című „prózai költemény”, amelynek életörömtől harsanó poézise eltér Barta korábbi írásainak szar- kasztikusabb hangvételétől. A férfi, aki eddig magánosán rótta a „csámpás külvárosi utcákat”, vagy szobájába zárkózva üldögélt könyvei között, mindig egyedül - hirtelen-váratlan társra talál: „asszonyosodó asszonyra”, aki „beolvasztja hangja ezüstjét a férfi felvigadt komorságába”. S ettől kivirul minden, még a természet is felragyog. A nőt a férfi belső arca, „könyveiből való éne” érdekli leginkább, s mellette ő is „a pincék és konyhák sokszögéből a teremtésig” nyújtózkodik. Sétáikon rendkívüli dolgokról beszélgetnek, s azonos tőről fakadottnak, az eszmeiségben is egynek érzik magukat: „Nincs horizont. Mert nemcsak »érted« van. Az egyetemesért a teremtésben, mely én és te. Mentek vitázva és kacagva. S a nap nem szakadt közéjük.”

Allegorikus meséje a „szegin embör”-ről meg a „kalácskahúsú asszonyáról ugyancsak a mély emberi összetartozást s a tiszta és erős szerelmet örökíti meg; melynek megcsúfolásáért a „szegin embör” a „ravasz ember”-en bosszút áll: összekiáltja társait, s kapával-fűrésszel-csákánnyal indulnak a Palota ellen. Hiába prédikál békességet a pap, hiába ravaszkodik a gazdag ember - őket nem lehet többé feltartóztatni: akit emberméltóságában megaláztak, az nem ismer kíméletet. Most már minden ravasz

214