Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - G. Komoróczy Emőke: A Mélyből jöttek és a Magasba törtek (Brta Sándor-Újvári Erzsi költői indulása, életútjuk a Tanácsköztársaság bukásáig) (tanulmány)

ember ellen vonulnak, felgyújtják a palotákat, s viszik a „kalácskahúsú asszonyt” diadallal az otthonába. A mezítlábasok hadserege visszahódította tehát az életértékeket, amelyeket meggyaláztak a gazdagok. S a győztesek immár feltartóztathatatlanul haladtak útjukon: „mentek és énekeltek a Göncölszekér alatt, a vizek körül, a fák alatt, a földön, a földön.” A „megszomorítottak és megalázottak” útja ez az emberi élet „humanizálása”, az „emberség” rangjának és méltóságának kivívása felé - aminek szimbóluma a „szegin embör” és a „kalácskahúsú asszony” széttéphetetlen összetartozása.

Eközben lassan-fokozatosan életre szóló szövetséggé mélyül Barta Sándor—Újvári Erzsi szerelme. „A szerkesztőség fiataljai hiába acsarkodtak Bartára - emlékezik „Kasi”19 - mégis ő hódította magához Újvárit: (...) szívósan ragaszkodott hozzá, és cinikus fölénnyel védte ki a többiek támadásait. (...) Állandóan együtt vannak a szerkesztőségben és esténként órák hosszat kísérgetik egymást. A külvilág eseményei egyelőre jelentéktelen semmiség a számukra.” Pedig a MA élete épp ezidőtájt a legviharosabb: támadások kereszttüzében, a betiltás Damoklesz-kardjával feje fölött, Kassák most vívja harcát a művészet autonómiájáért.23 Nemhogy erre nem figyelnek a fiatalok, de még abból is alig érzékelnek valamit, hogy a Tanácsköztársaság létét fenyegető ellenforradalmi lázadások az ő közös jövőjüket is veszélyeztetik. Tervezgetik, hogy majd „szabadon”, minden konvencióra fütyülve fognak élni; Bözse nem lesz „ragszolga, mint a többi asszony”, s a gyerekeket „gyerekköztársaságba” adják, mint azt a felszabadult Oroszországban teszik a szülők - s ott majd „szabadon és kötetlenül” nőnek fel, „kivonva a szülők konvencionális, buta dresszúrája alól”. Álmok, naivitás, illúziók... - dehát ez közösen jellemezte a korszak „forradalmi” ifjúságának gondolkodását!

A Kassák-család tanácsára - s különösképp a „Mutterka” aggodalmaskodásai miatt - a fiatalok mégis összeházasodnak 1919. jún. 28-án; s Budakeszin vesznek ki egy kis lakást a nyárra, Uitzékkal, Bagóékkal közösen. De a „városban” zajló események csakhamar felborítják nyugalmukat - július folyamán már mindenki tisztában van vele: végzetes fordulat következik.

A Tanácsköztársaság bukása után az egész Kassák-család veszélybe kerül. „Kasit” letartóztatják, s csak Simon Jolán közbenjárására engedik szabadon; 1920 tavaszán Bécsbe „szökik”; Bagóék Pozsonyba, majd onnan Bécsbe mennek; Uitz egy darabig bujkál, majd ő is Bécsbe távozik. Barta Sándor eleinte szeretné itthon „megpróbálni” az életet, szolgálattételre jelentkezik volt munkahelyén, a minisztériumban, — de látványosan „kikergetik” az épületből. így végül az ő számára sem marad más kiút, minthogy Bözsével együtt Bécsbe menjen. 1920 májusában már mindhárom Kassák- lány és Kassák-sógor Bécsben van; velük tart Simon Jolán is, csak a „Mutterka” marad Budapesten. Kassák sógorai segítségével újraindítja a MA-t. A belső viták ellenére néhány éven át egyetértésben szerkesztik a lapot, továbbra is „fő-célként” szem előtt tartva az ember „belső forradalmasításának” ügyét, s bízva egy eljövendő új forradalom lehetőségében, megpróbálják a „szellemi nevelés” ügyét közösen átmenteni egy emberibb világba, a Jövő Házába.

215