Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - G. Komoróczy Emőke: A Mélyből jöttek és a Magasba törtek (Brta Sándor-Újvári Erzsi költői indulása, életútjuk a Tanácsköztársaság bukásáig) (tanulmány)

G. KOMORÓCZY EMŐKE

A Mélyből jöttek és a Magasba törtek

(.BARTA SÁNDOR - ÚJVÁRI ERZSI KÖLTŐI INDULÁSA, ÉLETÚTJUK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG BUKÁSÁIG)

Barta Sándor a századvégi Budapest ütött-kopott kisembereinek nyomorúságos világából indult - apja, Blau Simon Rudolf, - hatgyerekes szegény kis foltozószabó. Önerejéből jutott el az érettségiig, óraadással tartva fenn magát; „egyetemei” pedig - gorkiji értelemben - maga az élet volt. A lázadó alkatú fiatalember korán bekerül a század első évtizedeinek forrongó szellemi életébe, jár a Galilei Körbe, s részt vesz a munkástüntetésekben; alig 15 éves, mikor a „véres csütörtök” utcai harcaiba keveredve örökre megérti: melyik oldalon a helye.

Újvári Erzsi, a Kassák-család legkisebb tagja, aki Érsekújvárról még egészen kiskorában a családdal Pestre került, már 12-13 évesen szemfedélgyári munkásnö; a hozzá hasonló számtalan névtelen kis proletárlánnyal együtt éli a maga robotos életét. Alig 16 éves serdülő lányként egy „világmegváltó” tervek lázában lobogó csoportosulás középpontjában találja magát; s kis iskolásfüzetbe rótt első kísérletei a TETT, majd a MA hasábjain mint „értékes emberi dokumentumok” látnak napvilágot.

Kettejük találkozása egy emlékezetes Galilei-körbeli Ma-esten történt, 1916 decemberében. Egy Barta Sándor nevű - az ottlévők számára akkor még ismeretlen - fiatalember felháborodva gúnyolódott „valami Újvári Erzsi nevű kótyagos tyúk vagy csibécske” írásain, s élesen gesztikulálva kiáltozott: „Kassákkal a külvárosok szeny- nye önti el az irodalom kristálytiszta vizét”, s a maisták mint „megbolondult kakasok” egy trágyadombról kiabálják világgá „hisztériás kitöréseiket”.1 S alig két hét elteltével ugyanez a fiatalember versekkel jelentkezik a Má-nál, majd csakhamar a folyóirat legbenső munkatársai közé verekszi fel magát.

„Kasi”, a szigorú ítész, megérzi, hogy „a verseiben van valami különös, valami figyelemre méltó”; s az is tetszik neki, hogy „ez a szerencsétlen kamasz, aki tegnapelőtt őrült kakasoknak, szemétdombi énekeseknek” titulálta őket, teljesen a MA-kör hatása alatt írja verseit.2 így aztán a MA 1917 februári számától kezdve folyamatosan megjelennek Barta Sándor írásai is, nemegyszer kitüntetetten épp Újvári Erzsié mellé tördelve. Barta sűrűn be-bejár a szerkesztőségbe, megbarátkozik a két Kassák-sógorral — Uitz Bélával, Bagó Bélával - s a MA-kör többi tagjával (elsősorban Szélpál Árpáddal, Mácza Jánossal, Bortnyik Sándorral, Lékai Jánossal s az akkortájt csatlakozó Reiter Róberttel). A politikailag intranzigensebb szárny — Révai József, György Mátyás, Romját Aladár, sőt Lengyel József is - némi ellenszenvvel fogadja, különösen azért, mert Barta a „művészeti forradalmat” akarók táborát erősíti, szemben velük, akik ekkor már az oroszországi események hatására egy közvetlenebbül politizáló irodalom elkötelezettjei. 1917 őszén memorandumot terjesztenek Kassák elé: a Barta-Mácza— Uitz-Újvári vonal háttérbe szorításával ők szeretnék kézbevenni a lapot (azaz a továbbiakban egy szerkesztőbizottság döntsön az irányvonalról) — s mikor Kassák ezt visszautasítja, megválnak a MA-tói.3 „1917” címen saját folyóiratot akarnak indítani, de egyelőre ez a tervük is meghiúsul. Majd 1918-ban Szabadulás címen adnak ki egy proletkultos jellegű versantológiát.4 Barta Sándor kemény kritikával búcsúztatja

206