Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Pomogáts Béla: Elvetélt eposz, avagy történelem töredékekben (tanulmány)
a nagy történelmi események bemutatása nálunk két periódusban, kettős ritmusban történt meg: először a közvetlen eseményvilág, később a történeti vizsgálódás és egy új szemlélet, egy erkölcsi és mitikus szemlélet jegyében. Az ötvenhatos forradalom irodalmi ábrázolása során ez a rend megfordult. Azok a regények, amelyekről beszéltem, voltaképpen a második periódus feladatait vállalták és végezték el, és azok a regények, amelyek már a hetvenes évek végén, kivált a nyolcvanas években tértek vissza a forradalom krónikájához, inkább eseménytörténetet, közvetlen beszámolót próbáltak adni. Olyan könyvekre gondolok, mint Karinthy Ferenc Budapesti ősze 1982-ben, amelyet annak idején főleg az emigráció köreiben nagyon sokan vitattak és elutasítottak. Mégis érdemének tudom, hogy voltak magyar olvasók, főleg fiatalok, akik először ebből a könyvből értesültek például a Parlament előtti sortűzről, a Corvin közről és más eseményekről. A későbbiekben aztán több ilyen könyv jelent meg, csak egy-kettőre utalnék:_ Szakonyi Károly Bolond madár, Szalay Károly Párhuzamos viszonyok, Gergely Ágnes Stációk című, egyébként nagyon szép regénye, és így tovább. Igazából ezek a regények sem írták meg 1956 eposzát. Sőt azt hiszem, hogy ilyen eposz már nem is lesz, nem is lehet. A magyar forradalomnak a története továbbra is feldolgozásra vár, feladatként áll a jelenben is előttünk, hiszen manapság nagyon sokan beszélnek a forradalomról, de nagyon kevesen ismerik a forradalom igazi történetét. Egészen köznapi jelenség, hogy olyan politikusok és újságírók, akik még nem is olyan nagyon régen harsány cikkeket írtak az úgynevezett „ellenforradalomról”, most ötvenhatos hazafiaknak és forradalmároknak állítják be magukat. Nagyon sok szomorú és nevetséges példát tudnék ezzel kapcsolatban mondani. Ezért valóban itt az ideje annak, hogy a forradalom emlékét és örökségét a szép- irodalom eszközeivel is birtokba vegyük, azonban ez talán már nem egy nagyepikai alkotásnak, egy eposznak a révén fog megtörténni, hanem inkább az ismeretterjesztésnek, a tudományos kutatásnak, a publicisztikának az eszközeivel. Ötvenhat története a magyar regény világában, lehet, továbbra is töredékesen marad fenn, bizonyára készülnek majd további töredékek is. Amit igazán meg kellene írni, az az, hogy miként lett történelmünkből töredékek halmaza, hogy miként lett a történelmi tudatunkból magából is töredék. Hogy miként lett ötvenhatos emlékeinkből is töredék. 205
