Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - Solymosi Bálint: Játék, a hiány szeretete; a második kérdés (versek)

SOLYMOSI BÁLINT

Játék, a hiány szeretete

Mit is köszönnék meg? Kinek? Volna mit. És volna kinek.

(S most nem kérdés az, hogy mikor, mifélét gondolva; véget, más egyebet. Mert hát mikor mondhatom én azt, hogy „holnap is nap lesz”?) Nyűtt szalmakalap, pénzkosz, semmi nem múlik el.

Hogy tőlem már lesz úgy, ahogy.

S csak macska-, haleleség fogy; sok fű(szál), bolha, méz, csirke... (Egek, mennyi vagyonálom egy semmisincsterv /ezet/be...!)

Nos, persze, az önsajnálat jobb’ kéznél itt, mint egy falat kenyér, fél alma, biztos csend.

S hogy ne tévedjek, szemeim lehúnyom. (Milyen mennyein száll a női óvatosság...!)

Mint valami mocsok könyvlap a szemhéjam. Majd ólomág, nyomorult hang sújt a földhöz miközben gyerekröhej, zöld reggeli hűtlenség ébreszt...