Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
kicsit átdolgozták, hogy Ferenc Jóska azt üzente, nem? Aztán volt Horthy Miklós azt üzente vagy akármi. Legalább olvassák el. Persze, én nem szóltam semmit. Én csak egy buta büfés vagyok, semmi közöm hozzá. BARNA AGNES Igaza van! Legalább olvassuk el! BÓNYAI Magát nem kérdezte senki! HARAG (hevesen) Miért, azért, mert csak segédszínész? O is a társulat tagjai BÓNYAI Engem Kis Mihály elvtársnak, a mi szeretett párttitkárunknak a véleménye érdekel. KISMISKA (civilben színpadmester, most félrenyeli a fröccsét) Hogy én... izé... mit... micsoda...? BÓNYAI Mi a véleményed, Kis elvtárs? KISMISKA Minek a vonatkozásában mi? BÓNYAI A bemutató vonatkozásában. KISMISKA Én osztom Nagy elvtárs véleményét, miszerint ez úgyszólván pártfeladat. BÓNYAI És amit a Steiner mondott? KISMISKA Korai lenne... amíg nem is- meijük a vonatkozó ügyet... vagyis... talán valaki olvassa föl. ÁGNES (elégtétellel) Na ugye! Ezt mondtam én is! BÓNYAI Maga jobban teszi, ha nem mond semmit. HARAG Miért? BÓNYAI Mert nem akarom, hogy megüsse a bokáját! Mert kirúgták a Főiskoláról politikai okokból! Azért. KARASZ Nem volt semmiféle politikai ok. Ott voltam, tudom. BÓNYAI Hogy valakinek az apját letartóztatják, mert a Horthy-rendszer besúgója és amerikai kém volt, az nem politikai ok? ÁGNES (kitör) De ez nem igaz! Ez tévedés! KISMISKA Én teljesen osztom Nagy elvtárs véleményét. BÓNYAI És neki mi a véleménye? KISMISKA Miszerint a lányt eltávolították a Főiskoláról, mert egy áruló lánya mégsem lehet főiskolai hallgató, de azonban mindazonáltal a lányt nem tartóztatták le, vagyishát ebből kifolyólag maga a lány nem bűnös, ennek következtében miért ne nyúlnánk a hóna alá, persze azonban egyelőre csak segédszínészi státuszban, és ha jól dolgozik, majd meglátjuk. ÁGNES (dacosan fölszegi a fejét) Mit látunk meg? KISMISKA Majd meglátjuk, ami kiderül. BÖBE Most olvassam vagy ne olvassam? BÓNYAI (fáradtan) Olvasd. BÖBE (olvassa) Első kép. Egyszerű paraszti szoba valami tanyán a segesvári síkon. Takaréktűzhely, asztal, 3 szék, tulipános láda, rajta szűr, többféle odavetett ruhanemű. Este van. Juhászné, negyvenöt éves parasztasszony, a tűzhely előtt tesz- vesz, vacsorát főz, amikor a függöny felgördül. A szobában félhomály, csak gyönge petróleumvilágítás. Kint heves szél. Juhász, 55 éves földműves, vállán suba, fején hegyes süveg, egy erős szélrohammal belép. BÖBE (fölnéz a papírról) Ez így nem jó, olyan unalmas. Béla, jöjjön már, olvassuk együtt, ahogy szoktuk. Maga a férfi szerepeket, én a nőit meg az instrukciót. Na, jöjjön! STEINER (mogorván) Nem szeretek bohóckodni... HARAG Béla bácsi! Olyan marha jó lenne! STEINER Na, add ide! Innen kezdve együtt olvassák. Steiner eleinte visszafogja magát, de aztán kitör belőle az elfojtott játékos kedv: egyre nagyobb „átéléssel" illusztrálja a szöveget. Az instrukcióból némajáték lesz olyan mértékig, ahogy a rendező s a színész jónak látja. JUHÁSZ Fene egy idő kerekedett. (Subáját, süvegjét a ládára dobja) JUHÁSZNÉ Nem ázott meg kee? JUHÁSZ Nem esik, csak a szél vadult meg, mintha gyökerétől akarná kirántani ezt a vén világot. Még jó, hogy betakarítottuk már a termést. Mintha kopogott volna valaki. JUHÁSZNÉ Nem a’, csak a vihar rázza az ajtót, (dörgés) 9
