Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
JUHASZ De mondom, hogy kopognak. Szabad. 48-AS (honvéd lép be) Dicsértessék. ÄzNe) Mindörökké! 48-AS Be szabad jönnöm? Még a barmot is bekergeti a vihar. JUHASZ Tisztelet a ruhájának. Már ez mutatja a személyét. Üljön le szerény hajlékunkban, (leülnek) Hogy vetődött ide, erre a vidékre? 48-AS Bem apó lovának patkónyomát, Petőfi szavának zúgását keresem itt a síkon. Még egyszer látni akartam ezt a földet, ahol kilobbant a magyar szabadság. (villám és dörgés) JUHASZ Ezt a szikrát Bem paripájának acélpatkója vágta, ezt a dalt Petőfi dörögte. Mondják, hogy odaát, Muszkaországban háborúra készülnek ellenünk. JUHASZNÉ Ne add Isten! Apámtól hallottam, aki látta már a muszkajárást. 48-AS (feláll) Nem hallják a szélben? Mintha valami zengene. JUHASZ Csak a port vágja az ablakhoz. 48-AS (figyelve, szinte lázasan) Hallga, csak hallga! Mi zendül át a levegőn! (Szél. Messziről a Kossuth-nóta hangzik) Betölti a tereket, átzúgja a folyókat... keresztülharsogja a Kárpátokat... Hallga, csak hallga! (villám, szél, a lámpa kilobban, messziről a Himnusz) Mintha megmozdultak volna a tengerek, a hegyek, az erdők, mintha a házakból seregek vonulnának ki végtelen sorokban. Szűk lett az embereknek a világ. A gonoszság elindult, hogy letipoija az igazságot, de útjába állunk, és vagy elgázoljuk, vagy elveszünk. Fiatalok megint az izmaim, acélos a lépésem... Szorít a kabát... Le kell dobnom... A hajam megint hollófekete. Kabátját letépi, alatta csukaszürke katonakabát. Kezével lesodorja az ősz parókát és szakállát. Hallga, csak hallga! Elsötétül. Juhász és Juhászné megdermedve, szótlanul nézik; harsogó szél, benne a dal:„Hazádnak rendületlenül...“ A sötétben fejére tett a tulipános ládán levő sok holmi közül egy katonasapkát, övét kötött fel, kezében fegyver. Úgy érzem, mintha már ezer éve élnék, mintha Árpáddal Vereckén jöttem volna át, mintha Botonddal együtt döngettem volna Konstantinápoly kapuját... Nagy Lajossal lobogóm Itáliában lengett, (világos) Voltam Thököly hajdúja, Rákóczi kuruca... Bem apó tüzére és most Ferenc József katonája... Minden harcoló magyar a testvérem, minden magyar szülő a szülőm. (Juhászhoz) Isten vele, apám. Minden kunyhóból, minden cserepes házból elindul most egy férfi... Most, hogy meg kell halni a hazáért: egyek lettünk. Nincs úr, nincs paraszt, nincs gazdag, nincs szegény! Csak egy van: a haza! Mindnyájan érte és ő mindnyájunkért... JUHÁSZ Kísérjen győzelem, fiam! JUHÁSZNÉ Dalolva jöjjetek vissza! Kint kis bakakofferekkel vállukon katonasapkás parasztok és rezervisták elvonulnak, mondván: „Isten veletek! Megyünk a háborúba! Jaj a rácoknak" stb. A zenekarban halkan Princ Eugen induló; akar megjelenése óta lassan erősödik. 48-AS (kitárt karral) Anyám, apám, Isten megáldjon! Az elvonulókhoz csatlakozik. Mikor a függöny lemegy, az induló teljes erővel kétszer, hogy ezalatt díszíthessenek. Második kép. BÖBE (fölnéz) Folytassam? KARASZ Na jó. Felejtsük el. Jó éjszakát mir dnekinek. BÓNYAI Semmi jó éjszakát. Ezzel nincs elintézve. Szóljatok hozzá. Na! Néma csönd. Hosszú szünet után: KISMISKA Hát úgy nem köszönhetnek, hogy JDicsértessék”, meg „Mindörökké”... BÓNYAI Egyetértek. Szabadság - szabadság! Más? (szünet) Steiner! STEINER Elvtárs... BÓNYAI Steiner elvtárs, szólj hozzá! STEINER Auszgetippelt én? BÓNYAI A te ötleted volt. STEINER A Csengődi ötlete volt. BÓNYAI Ugyan már, te hozattad ide 10
