Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
bom ott lenn az öltözőben, amiket valamikor súgtam, meg csak úgy volt a színháznál... azokat szoktuk olvasgatni a Bélával, és néha olyan jókat mulatunk... KARASZ Jellemző! Ideológiailag határozottan káros! SZENTESSY SÁRI (Bányai felesége) Miért? Van, aki régi lemezeket hallgat. STEINER (Kárásznak) Én, fiacskám, pechemre, akkor voltam fiatal. Ha én csak arra emlékeznék, az ánti világból, hogy „üsd a zsidót”, már nem élnék. Nekem egy régi nóta, hogy például „Papiak mellett lakik a Katika” arról is szól, hogy akkor volt Steiner Béla huszonöt éves. HARAG (ráharap) Miféle darab ez? Ki írta? STEINER Nem is tudom. Azt mondja, hogy... valami... HARAG Maga szerint - egy kis változtatással - elő lehetne adni? STEINER Nem én mondtam... HARAG (reménykedve) Békeharcos? STEINER Az nagyon! BÖBE (biztatón) Kicsit át kell írni. Tizennégyben én még nagyon kislány voltam, az édesanyám, Csengődiné Ráczváry Emmi játszta ennek a főszerepét Szentesen. Nagy siker volt. Fe- rencz Jóska azt izente. Ez a címe. KARASZ Ezerkilencszáztizennégyben. BÖBE Igen. KÁRÁSZ Nahát, ne őrüljünk meg! Ez egy háborús uszító darab! STEINER Mindent másképp mondtak, az biztos. Ma úgy mondjuk, hogy „láncos kutya”, akkor meg az járta, hogy „kutya Szerbia”. Én nem mondom, hogy nem kell kicsit átdolgozni... KÁRASZ Drága Béla bácsi, te egy első világháború-beli háborús uszító szennyiratból csinálnál békeharcos darabot ma, amikor... STEINER Én?! Dehogy csinálnék! Mi vagyok én, író? Dramaturg? KÁRASZ Mondom: ma, amikor a nemzetközi helyzet napról napra feszültebb, ott a koreai háború, itt az áruló Titó-banda fenyegetése, a revansista Nyugat-Németország újrafelfegyverkezése... nahát ebből olyan politikai botrány lenne... STEINER Mielőtt nagyon begerjednél, fiacskám, mi a címe ennek? KARASZ Ferenc József azt üzente. BÖBE Izente, kedves, „i”-vel... KÁRÁSZ Mindegy! STEINER Nahát. KARASZ Mit nahát? Mit akarsz ezzel mondani? STEINER Fiacskám, én egy egyszerű büfés vagyok, egy ruhás, mit vársz tőlem? Én legyek az éceszgéber, mikor itt van a friss diplomás, marxista képzettségű fiatal rendező elvtárs a fővárosból, egyenesen a Színművészeti Akadémiáról? BÓNYAI Steiner, az istenfáját! STEINER (szelíden) Steiner úr... BÓNYAI Steiner úr! Szeretett Béla bátyánk! (ordít) Az istenfáját magának, nyögje már ki, mire célozgat itt! STEINER Ne szólj szám, nem fáj fejem. Megmondta a főrendező elvtárs, hogy politikai botrány lesz. BÓNYAI Abból lesz politikai botrány, ha nem lesz bemutató. Ne kéresse már magát, mint egy szűzlány! STEINER Na, ahogy én a mai szűzlányokat ismerem... SÁRI Steinerkém, ne ízetlenkedjen! STEINER A művésznő a szűzlányok képviseletében tiltakozik? SÁRI Én a jóízlés nevében! BÖBE Béla, most ne ezen lovagoljon! BÓNYAI Hagyjuk. Nem akarja mondani, ne mondja! Nem fogunk könyörögni! STEINER Ki mondtál, hogy könyörögjön? BÖNYAI (begurul, megint ordít) Letérdeljek?! STEINER Ugyan, mit tudok én? Hát nem vagyok én egy hóhem! Csak arra gondoltam, hogy... nézze, volt, ugye, negyvennyolc, a magyar szabadságharc, és akkor az a nóta járta, hogy Kossuth Lajos azt üzente, és aztán jött az első imperialista rabió-világháború (Kárászhoz), jól mondom?, a nóta akkor is jó volt, mert a régi sláger mindig jobb, mint az új, mert a régi egyszer már bevált, tehát a nóta maradt, csak 8
