Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
gödény, tapizod a lányok fenekét, fölveszed a dohányt és még egy sort sem írtál. Pártszerű önkritikát gyakorolsz. HARAG (sötéten) Szóval én legyek a bűnbak. KÁRÁSZ Hát ki nem írta meg azt a rohadt darabot?! BÓNYAI (merően fikszírozza Steinert) És ki hazudta azt, hogy megvan? STEINER (nyugodtan) Én. BÓNYAI (kiborul) De miért?! Miért?! Megőrült?! STEINER Ki időt nyer, életet nyer. Én elodáztam maguknak a botrányt ma estétől holnaputánig. Addig meg majd csak lesz valami... KÁRÁSZ Demi?! STEINER (lassan elfordul Kárásztól, Böbéhez) Böbe, drága, hozza ide abból a maga varázsszekrényéböl azt a fe- rencjóskás darabot. Tudja, amelyiken olyan jót röhögtünk. Böbe csodálkozva bámul, de aztán vállat von. Ő föltétel nélkül hisz Steinerben, és már szalad is. HARAG Hát én nem leszek bűnbak. Én nem akartam drámaíró lenni, engem a Párt állított ide! És ti megígértétek, hogy minden segítséget megadtok egy igazi békeharcos darabhoz. Hát én majd elmondom odafönn, hogyan segítettetek! Nem mutattatok meg semmit, semmit nem mondtatok, nem tanítottatok meg semmire, ha kérdeztem valamit, kiröhögtetek, úgy bántatok velem, mint egy pojácával, mikor engem a Párt küldött ebbe a színházba! Majd meglátjuk, ki gyakorol itt pártszerű önkritikát! KARÁSZ Nahát, megáll az eszem! Még neki áll följebb! Nahát én bemegyek, holnap ÉN megyek be, és kitálalok! Elmondok mindent, hogy mi folyik itt... STEINER Ne strapáid magad, fiacskám, van, aki elmondja... BÓNYAI (komoran) Késő. A bemutatóhoz magasabb érdekek fűződnek. KARASZ De hogy lesz itt bemutató?! Ha egyszer nincs darab! BÓNYAI Zöld vagy te még ehhez, Pé- terkém, lehet, hogy Pesten megtanultad a dramaturgiát meg a tudományos szocializmust, de én itt élek harminc éve. Hallottátok, mit mondott a beruházásokról, meg Kemény elvtársról. Itt a bemutatón múlik, hogy kap-e a Város világítást, járdát, közművet, lakásokat, a Gépgyár új üzemcsarnokot, az Állami Gazdaság tehénistállót, nem beszélve rólunk, hogy mi mit kaphatunk... KÁRÁSZ Miért, mi mit kaphatunk? Kossuth-díjat? STEINER Te például három évet, fiacskám, ha nem lesz bemutató. KARASZ De mit mutatunk be?! Böbe időközben visszatér, és egy paksaméta régi, sárguló kéziratpapírt ad oda Steinernek. Steiner nem reagál. Szünet. BÖBE (sürgetőn) Béla! STEINER Mi van? BÖBE Itt van. STEINER (közönyösen) Kösz, Böbe. BÖBE Na! Mondja már! STEINER Mit mondjak? BÖBE Hát amit akart! Miért hozatta ezt föl? BÓNYAI (egyre ingerültebben kapkodja a fejét) Mi ez?! Mi ez az összeesküvés?! STEINER (lassú, oktató hangon) Igazgató elvtársam, ezt a szót talán felejtsük el. Ez tréfli. Manapság már az anyakönyvvezetőnél sem esküsznek össze. Hanem összeházasodnak. BÖBE Béla, ne izéljen már, mondja meg! STEINER Mit mondjak meg? BÖBE (a többiekhez) Neki van egy ötlete. STEINER Nekem?! BÓNYAI Böbe, ne nyüzsögjön itt! Maga majd súgjon! STEINER Azt csinálja. Súg. BÓNYAI Magának meg milyen ötlete van? STEINER Semmilyen. Van itt egy darab... de semmi. Csak érdekel. El akarom újra olvasni, mert talán... De nem. Tudja, ott a Böbe varázsszekrényében... BÓNYAI Micsodájában?! STEINER Varázsszekrényében. BÖBE Az a helyzet, Bónyai elvtárs, hogy van nekem egy csomó régi dara.7
