Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Takáts Gyula: A visszavett alkotmány - avagy új nagyidai álmok (poéma)
Emeljük hát a poharat e bizony még csak pincebolt alatt, mert hogyha mást nem is szőlőt terem a vers fölé e föld. És tiszta is emiatt-amott a bor. A toll is itt-ott még fehér. Vele írni pár mondatot tán néhány strófát is megér! Pár strófát, melynek végén talán már sejlik is az út, s mert van hitem, hiszem velük együtt, akik háló nélkül halászni mentek... Hiszem, tudom, Istók sem álmodott! S átlépve így a mába, vallom, Csőri sem álmodik hiába... Megírja még!... Azaz megírjátok vele, költők, barátaim és honatyák- túllépve ekkép rajta is az álmot is valóra váltva, a szebb s talán még hasznos is magyar poétikát. S hogy címe is legyen, tehát: „A Nagyidátlan Magyar Nagyidát.” S mert lassacskán bizony ide illő ez is nagyon, előttetek, de neki hajtva főt, vele kell zárni e néhány sorom: „Lesz majd emléketek,”- de csak asztalra téve Azt - „olyan mint egy torony, Akombák írással, mint az a félkarom”... Gázolva berken, árkon át Istókkal, Csórival együtt keressük egyre azt a tornyot, nyaggatva betűt, hegedűt. (1950-1991)
