Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Takáts Gyula: A visszavett alkotmány - avagy új nagyidai álmok (poéma)
az álmokkal és a világgal is kiegyezhetnénk végre?- Van-e, vagy zsebben hordjuk csak tovább az Édent is, mint Nagyidát? Pedig előtte már más is ígérte ezt és nem csupán Azok, de hagyjuk ezt, mert igen messze menne berek vízből a fénylő mennybe. Hagyjuk bátran tehát e fóldi-égi filozófiát. A csillag és Ida után, vagyis helyett, koccintsunk inkább erre: „miután ez a vár”,- de csak Ida szerint - „nekünk esett” - őnála - „ingyen”. Koccintsunk hát, ha nem is úgy, de itt és ím a „Visszavettre”! Emeljük hát jó Angyal! Vagy bátrabban, Veled, szép Angyalom s mert Csóriné ott is előkerült, ki tudja, nem ő e az angyal? Versben, miért is ne történhetne meg ez velünk. És véletlen az sem lehet, hogy Csóriné neve is Éva, idézve újra s éppen itt a Paradicsomot megint. Emeljük már ekként a poharat! Hadd lássa világ és irodalom, lehet így is, mert van bizony a hal gyomrából is kiút, mert néha még a cet is kilyukad, akárcsak ott, Éva előtt és most meg itt nyitva utat. Koccintsunk hát együtt és Pukkot is vegyük közénk, merthogy ma már ez a divat és ha az ellenség is itt velünk, ki lehet más ellenünk?... Hacsak nem mi magunk, akik még itt vagyunk! S hogy szeressen végre az ég, a nemzetünk nevében álmodót, jó Csőrit is vegyük közénk...
