Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Takáts Gyula: A visszavett alkotmány - avagy új nagyidai álmok (poéma)
akár a visszhang, igyen:- Majd arról is csupán a szódavíz, ha azok is megint a Mostba vert ígéretek! 11 És akkor a híres várküszöb fölött, ahol boton ugrált a sok cigány, nehogy „Csórivára” legyen a kulcsot és a tollat egyszerre és együtt az Angyal mégis megint Istóknak adta át... Neki bizony, megírni ám nem Azt, régit citálva, rázva-zárva, de erről, végre itt az elsőt. A valót és az igazat, ne csak mag nélkül dörgetni az ágyút, de tenni s nyitni is velük. Kulccsal-tollal tárni a várkaput s mögötte rendre mind a többit. Kinyitni sorba és egymásután, persze nem úgy, ábrándosán, miként a híres szocreál! De Azt, a rendről és hazáról, folytatva Berzsenyit, Adyt, új és okos esztétikát, vele teremtve szépet-hasznosat a versben és a tettben is. Bár lentről kezdtem, s tán kuszán, de szárnyig jutva, itt a lényeg, hogy ő mégis Istóknak adta át, mert tudta, Istók mégsem oly bolond, ne látta volna, hogy berkünkön túl is Ott és ott is nagy az a mocsár. Másik világ!... Másik mocsár és nemcsak látta, de próbálta is milyen vékony az út innen oda. Miként a sín s mocsárból tisztán jutni oda át, billegve kettő közt, az angyalát... És közben hogy van e sziget?... Remény... És hol?... És azt keresni most is egyre, amelynek tőzegén zsombékról a zsombékra lépve
