Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Géczi János: [Barbaricum] (vers)
fordítottak odább helyemről s eltaposták a szender hernyóját cserépért és fényvesztett érméket kutatva nem találtak mást mint a tóra mutatóját-----------e kkor érkezett suhogással a grünspán várából hogy mellkasomba beültek épphogy beleremegtem ó én nem ilyennek képzeltem a csendet nem kátrányszagúaknak nem heveseknek merev és jeges szemekkel tollászkodóknak kiknek a lába szurkos és harangvíztől nedves nem ilyennek-----------a z ki gránátalma hars tavaszt érdemel karikázó gyereket sárkányröptetőt sétás kisasszonyt (piros trikójában csak a szíve létezik amikor begurul a gyöngy a szóba hogy felrobban a déltől a karján a karóra) ki fölsikolt ha meglát amint fölötte a sziklapárkányon kikönyökölve rügyrakottan remegek- az angyalok közti térben (akár a hang a barlangban amelyet évekig eltakartam) megszűnők szétveszek -----------v ilágossal szegett szárnycsíkkal jöttek jelölve az alfával s ómegával hogy mind a szem lássa a tanús bizonyságot érkeztek hét arany gyertyatartóval nyakuk aranyörvvel körülövezve-----------d e ki az a két pirókpuha angyal hogy megtelek tőlük iszonyattal kik azok hogy töménységükben elveszek kik e szárnyuktól hajszolt kicsi lények hogy nem szelídek s nem gonoszak és a levegő versenyétől nem félnek 1224
