Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Géczi János: [Barbaricum] (vers)
- nem betűzgetik a mindenséget mert nem tág de nem is szűk nekik ezek a pehelykönnyű derűsek kicsodák hogy a rimont forgatják-mérik s nem-----------c sak a nem az örök nincs más ami lombot s gyökeret nevelne az őr aki mindig éjszakás tekintetével a holdban mészgödröt ás míg körbelépi óráról óra az üres telket- szél szálazza a kóró katángot - amely nem az övé de építi a házat tervezi a kertet gyümölcsfát olt nárciszokat ültet és málnát szemelget ketten érkeztek cigarettázva szurkos bakancsban hátukon zsákkal két haragos nővér rózsaszín tollas kalapban pálcikalábbal mézpálinkát titkon szörpölgetők bokroknak régész régészeknek bokor két gizgaz kicsi asszony hajlékony s behúzott parfüm-szárnyakkal nem ilyennek képzeltem őket s nem ilyennek a csendet * ma délután hűvös van kicsit emlékszel máskor sürgünkforgunk mi gránátalmák kicsit levélhullunk kicsit öregszünk ízlelgetjük a föld ásványait s én pontos esti harangszónál meg-megérintettem az arany rimont - különben éjjel megint énekelnek a várban sót szórnak és egy ajtó halkan nyikordul majd trocheust kopog a falábú őr az olaszbástyán megborzadsz s majd tovább pirulsz szomszédom a hegyoldal magányos lombvesztett őszibarackfája 1225
