Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Határ Győző: Életút

és Te mint a lány rúg aki szűz még ha megmutatják a férfinak előbb: lázadó karjaid felém kiűznéd hadd rántsák be a bérei vakmerőt

az embert aki e vágyra gyulladt!

És én az ormon - a pátriárka-bottal: tudom ezt mind az embertől tanultad nem perelek hát hibád-haboddal

no lám nyugalmad - embernyugtalanság félemlítésed - emberfélelem lett megállj! halljad az új úr parancsát parancsát az új húszéves végtelennek

Gyarló! És én fönn - ha kivéresednek vándorlábaim és arcom glóriás már: végiglátok Vizén az ígéreteknek s Te lapulsz előttem - tengernél óriásnál (A LÉLEKNEK RENGÉSE 8 old.)

KL Különös. Mintha már ebben is volna valami jóslatos jövőbemutatás, a határokon túlra. Hogy „a mi népünk egyhelyben marad” s aki mozgolódik, hogy indul, az „már gyanús”; meg hogy aki elmegy, arra „neheztelnek és haragszanak”...

Látod, Lorcsikám - erre nem is gondoltam.

(Folytatjuk)

1219