Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Herceg Árpád: Emberhatározó (versciklus)
Gondoltam, a Természetgyógyász sem talál rám. De ez a pocakos úr nem hagy nyugodni. Bevallom, bizonyos periódusokban magam is figyelemre méltó pocakot eresztek, ami egy egészségtelen életmódból következik bizonyos vegetációs törvény szerint. A Természetgyógyász azonban attól hízik, hogy felszálló ágba jutott, prosperál, ami sem többet sem kevesebbet nem jelent, mint hogy szorgalmasan fizetek adót helyette, viselem közterheit és figyelmesen meghallgatom. Ezt én már átéltem egyszer. Akkor is figyelmesen figyeltem az egyetlen igaz és 'legátfogóbb filozófiára. Remélem, nem is fogok kimaradni a Fehér Könyvből. Azonban akkor is s most is úgy gondolom, hogy ha valaki megbukik a szigorlati vizsgán, attól még nem biztos, hogy ellenség. Lehet, hogy csak nem oda való, csupán kíváncsi, szeretne fölnézni valakire, eligazodni, és erre tett fel egy szeletet az életéből. És akkor jön a Természetgyógyász, megint a legátfogóbb és megint a legigazabb, és azt mondja, a költőkkel nem lehet mit kezdeni, legjobb, ha a költők fűszállal fogaik között hegyoldalban heverésznek. A hegyoldalból csak a Természetgyógyászra látni, a jövőbe semmiképp. így aztán megint hiába szeretnék igazodni, feltakarni egy emberhez méltó eszmeiséghez, a kizárólagosság kirekeszt az emberszabásúak közül. Szörnyű szabad vagyok. Akár három napig is várhatok arra, míg valaki rámköszön, sörre hív, vagy csak egy nagy, megismételhetetlen hallgatásra.
