Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Herceg Árpád: Emberhatározó (versciklus)
(TÍZ) szólni kell még a földről ahogy kihűlsz kihalsz a földből lefesteni a zöldről mikor előbarnállsz a ködből s ahogy a szél faleveledzik azt a hallást hallod napestig napestig halni mert nincs más csak egy karó egy kiáltás hát tudnod kell a földről ahogy előbarnáll a zöldből s a ködből előkarózik a felkiáltójelfa fejközépig belemered a csöndbe az faleveledzik helyette s hallod faleveledzik a szél ha tovabarnállsz te leveledzel a szélben ahogy szállsz (TIZENEGY) Mi úgy írtunk verset sokáig, Győrben, Vörösváron, Sankt Iwonban, hogy választott embereink voltak, akikhez szólni érdemes. Akik fülüket hegyezték mindig, ha valami másról beszéltünk. Hogy érthetőbb legyek: szerelemről ha skandáltunk bizonyos műhelyekben, látszólag önmagunkra figyelve, ez a figyelem arról szólt: most Te vagy a legfontosabb. Önmagadra figyelj tehát. Legfontosabb szavunk lett a mögött. 1203
