Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Tornai József: A menekülő (részletek egy regényből)

annyit ismert el, hogy ami Romániában az úgynevezett kommunista korszakban történik, még ott is szokatlan őrületnek és rövidlátásnak számít. „Most már a románoknak is elegük van a „nagyvezér” hülyeségeiből; tudják, bogy a külpolitikában is elvesztett minden eddig megszerzett előnyt, s valóban nem tudhatni, milyen reakciót váltana ki, ha valamilyen módon eltűnne a trónról.”

Farádi Szabó azzal igyekezett megerősíteni a maga álláspontját, hogy a román kommunisták túlságosan sok hibát követtek már el, az ország tönkretétele túl van azon a határon, hogy egy következő, akár kommunista, akár nacionalista vezetőség ott folytathassa, ahol a rendszer bukásakor a dolgok abbamaradtak. „Változtatásokkal kell kezdeniük, öregem; lehet, hogy később megpróbálnak visszatérni a régi módszerekhez, de most akkora a baj, hogy meg kell ígérniük a teljes demokráciát, s akkor a magyaroknak is jut lélegzetvételnyi idő, hogy jogaikat követeljék.” O.-t nem győzték meg eléggé ezek a szavak, azzal érvelt, hogy Farádi Szabó nem élt Erdélyben, nem ismeri a román lélek hihetetlen hajlékonyságát és béketűrését. „Ha jön valaki és telerakja a gyomrukat, mindenbe belemennek: ők nem ismerik az elégedetlenségnek azt a dühét, ami nálatok természetes. Ők azt nézik, mitől nagyobb Románia. A mostani vezér helyett újat akarnak látni, aki nagyjából ugyanazokat a beléjük táplált nagynemzeti álmokat elégíti ki.”- Biztos, hogy igazad van - engedett Pista nevetve, hogy vitájuk esetleges indulatának magvát szegje, de hozzátette: - Hadd mondjak akkor most egy szimpla közmondást, ez valóban a legegyszerűbbek közül való: „Nagy embernek nagy az árnyéka”. Hidd el, a mostani román nagyfSnök olyan űrt hagy maga után, ha távozik, hogy azt valamivel, és nem akármivel, be kell tölteni. S ott kell az utódjának a legtöbbet változtatnia, sőt, jóvátennie, ahol leginkább torzultak el a dolgok, ahol legjobban szenvedtek emiatt az emberek: a magyarokkal.- Erről még rengeteget kellene beszélnünk - mosolygott vissza, minden ellenségességtől távol O. - Nekem még az is nagy bökkenő, hogy a nagyfőnök elpatkol-e végre, mert merényletre végképp nem számíthatunk.- Én azt tapasztaltam, hogy a történelemben a szükségszerű helyzetekben előbb-utóbb bekövetkezik az a jóakaratú véletlen, valami megcsúszik azon a narancshéjon, amit senki sem tervezhet meg.

Érezték, hogy nyílik meg előttük, szinte a lábuknál az ismeretlen jövő birodalma, mégis úgy viselkedtek, mintha természetes volna, hogy beszállnak az autójukba és elhajtanak az eső után még alig fólszáradt aszfalton.

HALOTTAK BÚJTAK ELŐ AZ ANYAFÖLDBŐL

Tavasszal még arról szónokolt, ideges, zaklatott hangján egy irodalmi társaság klubestjén, hogy hiába tanította a század két embertelen hatalma is: mindig az erősnek van igaza, a legújabb események azt bizonyítják, hogy az is lehet erős, akinek igaza van. „Halottak bújtak elő az anyafoldből, barátaim — mondta lázasan -, nem maradhattak ott örökre, hiába tépték le az arcukat, hiába tekerték összedrótozott kátránypapírba és ásták el titokban őket. Az áldozatok élnek, jobban, erősebben élnek, mint mi, akik itt vagyunk! Ez a dolgok természete: az ártatlanul kiontott vér egyszer csak átüt a talajon, és az az igazság, amiért kiontatott, nem leplezhető el többé.”

1188