Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Gál József: Szántó Piroska kertjei (interjú)
mint a hülyék, aztán előjöttek a fekete emberek. Megfogták a koporsót és vitték messze - messze. Mindannyian kísértük. Aztán elkezdték behantolni. Pista odalépett a sírhoz, letérdelt. Talán mondott valami imát, talán nem ... Rádobott a koporsóra egy göröngyöt, aztán még páran ugyanezt tették. Irtózatos temetés volt. Ennél pokolibbat sosem láttam. Pista imádta, én is imádtam. Pista utolsó versét Ottlik halálára írta, a Holmiban jelent meg. Érdekes, hogy szélsőséges magatartása ellenére sem „vadította” el maga mellől az embereket. Pista azt írta róla: Cipi az erőd kapitánya volt, az irodalom erődjéé. S ehhez a poszthoz embereket szerzett, olyanokat, akik szolgálták. Mi is szolgáltuk, ahogy csak tellett tőlünk. Szolgáltuk, mert annyira szerettük. Ezekkel a szélsőségeivel együtt is annyira lehetett szeretni. Emberi kapcsolatainak titka az lehetett, hogy rettenetesen érdekelték az emberek. Igaz, jobbára csak úgy, mint nyersanyag. Izig-vérig nagy prózaíró volt. KÓDA Mit tart fontosnak egy ember életében? Hogy ne legyen közömbös. Haragudjon, utáljon, de ne menjen el a jelenségek mellett azzal, hogy mi közöm hozzá. A legnagyobb gonoszságnak a közönyt tartom. Engem nem érint, tehát nem veszem tudomásul. Aljasság részvétlenül elmenni dolgok előtt akkor, ha nem az én bőrömet érintik, tehát iparkodom nem észrevenni. Nem szeretem a közönyt! Nem szeretem, ha nem kellő tisztelettel és alázattal közelednek a másikhoz. Nem szeretem, ha nem veszik tudomásul; az egyik ember ilyen, a másik meg olyan. Miért gondolom, hogy jobb vagyok a másiknál? Ezért kellene tisztelettel közeledni a másik ember lénye felé, mert bármelyik pillanatban átbucs- kázhat az ember a fején, mint a mesében, s akkor lehet belőle hős vagy angyal. Én csak ember szeretnék lenni, de nem mindig sikerül. Sokszor nem tudom magam visszatartani a gyűlölettől, pedig az a mérgező pokol. A szó nemes értelmében szerettem volna mindig jó keresztény lenni. Nemcsak nem ártani másoknak, hanem használni. Sajnos a gyűlölettől nem tudok megszabadulni. Iszonyatos indulatok élnek bennem, de egyet elmondhatok és ezt vállalom. Tudatosan, soha senkinek nem akartam rosszat. Egyszer akartam, akkor sem sikerült. Megpróbáltam giccset festeni, mert igen nehezen éltünk. Nem sikerült, nem kellett a megrendelőnek. Rosszakaróim azt mondják: a piktúrában földhözragadt vagyok. De hát a föld gyönyörű! Nem? Én azzal a tisztelettel közeledem minden fűszál felé, mint az emberekhez. Ez az állapot nekem megadatott. Nem tudom kitől, mitől: Istentől-e vagy a boszorkányok, tündérek dugták-e a bölcsőmbe. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy mindig elbűvölten csodáltam és csodálok mindent. És ki gazdagabb, mint én? Két emberem is van, de meddig? Ez az én félelmem! (1991. március-augusztus) 111
