Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Mészáros Eszter-Tamara Komina: Marina Cvetajeva szimbolikája a zene tükrében
A Cvetajeva-versekben gyakori sorkezdö szóismétlés is a zarándokdalok idézője. A „Versek Blokhoz”-ciklus „Neved” kezdetű verse refrénszerűen e szóval indul: Neved - madárfiók tenyeremben. Neved - mint jégcsap, üdíti nyelvem. Szájmozdulat, egy-rezzenetű. Neved - öt betű ... Szép labda, égbe szökellő. Ezüstszívű csengő. Csendes tóba vetett kavics visszhangja neved döndül tompa zenével, mint éji lobogás, úgy enyész el. Verdes, mint a magány homlokhoz szorított fegyver ravaszán. Neved -tudod, mi nekem? Neved - csók lehunyt szememen. Dermedt századok fagya enged hóra - hullt csókjára nevednek. Kékcsobogású, hűs italom neved álom, mély nyugalom. (Rab Zsuzsa ford. Vándorló csillagok) Szaltikov-Scsedrin 1855-ben vallásos népénekeket gyűjtve a Nyizsegorodi tartományban szakadár szektánsoknál a fenti vershez hasonlóan, azonos funkciójú „Nálam” refrénszót jegyzett fel. Cvetajeva ugyanezzel a kezdő refrénsorral írta „Nálam Moszkvában” című alkotását. Mindennapos élménye lehetett tehát a szektánsok, zarándokok vallásos dalkincse. Ezeket a népénekeket a régi egyházi zene jelírásos kottarendszere segítségével lejegyzett énekgyűjteményekben találhatjuk meg. V. Kalugin: Az orosz eposz hősei című könyvében' érdekes adatokat ismertet e népszerű műfajról, mely a századelő Oroszországának hangzó világához tartozott. A költőnő szimbólumrendszerében ezt a motívumot az eddigi kutatások tisztán népi eredetűként tartották számon, mely igazolásaként a népi eposzok, történeti énekek (bilinák) 5+5 szótagra tagolódó verselési formájának a zarándokénekekben való továbbélését tüntették fel. A fent említett tények, kottapéldák azonban arról tanúskodnak, hogy a vallásos énekek az egyházi és a népzene ötvöződött formái. Ilyen dalokat a keresztény nemzeti nyelven elővezetett istentiszteleteken a mai napig énekelnek. Az egyházi és a népzene kapcsolódik a „népi polifon” hangzásban is, mely a XIV- XVII. századi pravoszláv liturgikus zene jellemzője. A „soros énekek” és a doni kozákok népi kórusdalai ugyanehhez a hangzáshoz tartoznak. Utóbbiakat Lisztopadov lejegyzéseiből ismerjük, aki azonban nem hiteles forrás, ugyanis saját zeneköltői invenciójából is hozzátett. Mégis a népi polifónia nyomaival találkozhatunk, vagyis azzal a párhuzamos mozgású többszólamúsággal, mely T. V. Popova8 jellemzése szerint: „A fejlett többszólamúság mutatói már a XVI. századi Moszkva-központú Oroszországban is fellelhetők a régi orosz hangjegyírás emlékeiben. A XVI. századi, jelírásos notáció segítségével lejegyzett többszólamú liturgikus zene az ebben a korban már létező sajátos énekes többszólamúság - az ún.,soros ének’, mely nem azonos a nyugat-európai polifóniával. Ennek a sajátos írásos kottarendszernek a létrejötte kétségtelenül a népi többszólamúság fejlett voltával magyarázható.” A „népi polifónia” közvetlen hatásához a doni kozákok éneke kapcsán „egyenes út” 1150