Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Martos Gábor: A Forrás harmadik generációjának fel- és eltűnése

Ha a fenti tények alapján megpróbálunk mérleget vonni az elmúlt két évnek, azaz a romániai fordulat óta eltelt időszaknak a Forrás harmadik generációjába, annak szellemi körébe tartozó alkotók életében, pályáján hozott eredményeiről, úgy véljük, meglehetősen ambivalens képet kapunk: egyfelől ugyanis igaz, hogy a nemzedék, az egykor volt „csapat” egyes - talán legjelentősebb - tagjai elfoglalhattak (ki politikusként, ki irodalomszervezőként, ki egyetemi tanárként s ki akár szerzőként is) bizonyos, őket megillető helyeket az erdélyi - vagy akár az összmagyar - szellemi életben; ám másfelől a tények azt is tisztán és világosan megmutatják, hogy az utóbbi egy-másfél évtized bizony nem múlt, nem múlhatott el nyomtalanul ennek a generációnak az életében (sem), s talán már túl későn jött számukra a „fordulat”: ez a közösség, szellemi kör, baráti társaság, azaz más - irodalomtörténeti - szempontok szerint a Forrás harmadik nemzedéke, mint nemzedék, mint egységes generáció többé nem létezik. Egyes — nyilván legtehetségesebb - tagjainak persze biztos jut még majd szerep a romániai politikában, az erdélyi magyar szellemi élet szervezésében, s vélhetően az egységes magyar irodalomban is, de ez már csak egyes alkotók pályája lesz majd, nem pedig egy csoporté. Egy csoporté, mely pedig hatalmas szellemi felkészültséggel, magasra tett „igényszintmércével”, s nem kevés tehetséggel robbant be egykoron az erdélyi magyar irodalom életébe, s kivételesen tiszta szellemi és etikai tartással próbált meg létezni, dolgozni, alkotni benne a legnehezebb időkben; s ez most már örök érdemük marad.

(1992. január-február)

1146