Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Mészáros Eszter-Tamara Komina: Marina Cvetajeva szimbolikája a zene tükrében

MÉSZÁROS ESZTER - TAMARA ROMINA

Marina Cvetajeva szimbolikája a zene tükrében

Marina Cvetajeva (1892-1941) orosz költőnő születésének 100. évfordulóját ünnepeljük ez évben. Nevét Ismeri a magyar olvasó is, elsősorban Rab Zsuzsa fordításai révén. (A Nagyvilág 1965/1., a Vasárnapi Új Szó 1983/9., a Szovjet Irodalom 1983/2. számaiból, a Vándorló csillagok című verseskötetből Bp., Európa 1965. és a költőnő életrajzi, önéletrajzi írásaiból: Egy festő portréja. Natalja Goncsarova Bp. 1980. Helikon-Európa, M. Cvetajeva: Fogoly lélek, ford.: Rab Zsuzsa, válogatta: E. Fehér Pál, Európa, 1970.)

Versei, poémái rokonok a nagykortársak, Anna Ahmatova, Alekszandr Biok, Oszip Mandelstam, Borisz Pasztemak és a hűséges levelező-alkotópartner: Rainer Maria Rilke műveivel, de valamennyi alkotótársénál erőteljesebben zenei ihletésűek. Zeneisége nem esetleges, mivel édesanyja kiváló zongorajátéka hátteret adott eszmélésének, felnőtté válásának. Az anya Marinából is muzsikust szeretett volna nevelni, széles látókörű, több nyelven beszélő tehetség volt, aki férje múzeumalapító munkájának és leányainak szentelte rövid életét. Marina Cvetajeva már kamaszkorában mély zenei, irodalmi műveltséggel rendelkezett. Német, francia neveltetése, nyelvismerete, korlátlan olvasásszomja kortársainál jóval tájékozottabbá tették. Első próbálkozásairól írja 1913-ban:

„Verseim, melyek oly korán születtek, hogy azt se tudtam még: költő vagyok, kitörtek, mint szökőkút-szikracseppek, rakéta-csillagok...”

(Rab Zsuzsa ford. „Verseim” - Izbrannoje 1961. Moszkva)

Édesanyja halála után a zongorajátékot „lírai játékkal”, versírással cserélte fel. A zenéből azonban szerves, struktúraépítő elem vált, mely meghatározó egész életművében. „Egész írásművem - belehallás”1 - írja, és költészetével (melyben a hangzó világ a fő eszköztár) meg tudta valósítani, ami a hangos olvasás segítségével érvényesül nála igazán: „áthallásokat”, „belehallásokat” más művészetekbe, mások költői nyelvezetébe. Versei hangzó szövetét sokan vizsgálták már, irodalomkutatók foglalkoztak népies szimbolikájával. Társammal most azt szeretnénk kifejteni, hogy a régi Oroszország hangzó képi valósága, és különösen az egyházi zene - mely a folklór tradíciók hordozója is - hogyan jelenik meg a költőnő poétikájában.

Figyelembe véve M. Cvetajevának a valláshoz való viszonyát és annak többértelműségét, tagadhatatlan, hogy szimbólumrendszerében meghatározó a pravoszláv Oroszország hangzó valósága, mely, mint valami őselem (archetyp), különösen emigrációja (1928) előtti költészetében tör a felszínre. Ez a felhangokkal telített világ a harangzúgás, a templomi kórus, a vak zarándokok énekével, kéregető muzsikusok motívumaival mintegy beépül a költőnő lírai „én”-jébe, ahol az alkotó szólama együtt

1147