Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Martos Gábor: A Forrás harmadik generációjának fel- és eltűnése
„vájtfülűségétől”, nem egy esetben jó- vagy rosszhiszeműségétől, illetve előítéleteitől is függ ám az tény, hogy Szőcs Géza, Bállá Zsófia, Cselényi Béla, Körössi P. József, Palotás Dezső és a többiek lírája, illetve prózája igencsak alkalmas a többrétegű mögöttes tartalom „belelátására”.) Ezt az „extenzív többértelműséget” tehát a kényszer szülte ugyan, az azonban nyilván nem véletlen, hogy megvalósítására éppen ez a - felkészült, sokirányú ismeretekkel rendelkező, s egyúttal a hatalommal élesen szembeforduló - nemzedék vált a talán legalkalmasabbá. A - sokszor valóban rejteni való - mögöttes tartalmat a donotatív megjelenés szintjén pedig nemegyszer a játékosság, az irónia takarja el; ez a vonás ugyancsak erősen jellemző e kör alkotóira. Ráadásul ez a nemzedék nemcsak a formával és a nyelvvel játszik, de játszik néha magával az alkotás folyamatával is; gondoljunk csak például Darkó István és Szőcs Géza, illetve Darkó és Egyed Péter közösen írott szövegeire, Szőcs és Palotás egymással „versengő” „feleség-verseire”, a közös „vándormotívumokra”, mint amilyen például a csaknem valamennyiük írásaiban felbukkanó - a kolozsvári sétatér taván egykor valóban ott úszkáló - hattyú, az egymástól gyakran átvett „idézetekre”, vagy a néha akár „egymás helyett” megírt versekre, mint amilyen például Bállá Zsófia Szőcs Géza verse című műve. (Talán részben ezeknek a Játékoknak” mai folytatásai - a még fiatalabbak között - a Tompa Gábor és Visky András által ugyancsak közösen írott Romániai magyar négykezesek.) Persze tudjuk, a (költői) játék sem előzmény nélküli az erdélyi magyar lírában; Szilágyi Domokos helyenként tragikusan groteszk hangja például biztosan jelentős mértékben hatott a Forrás harmadik generációjának nem egy tagjára (is). Ez a nemzedék azonban különösen ironikus nemcsak a világgal, de saját magával szemben is: ezek az alkotók mintha mindig egy kissé kívül - és felül - állnának saját (sokszor bizony nem irigylésre méltó) sorsukon. S erre ennek a nemzedéknek valóban nagyon nagy (talán még soha előtte irodalmi nemzedéknek ekkora!) szüksége volt - a (szó gyakran biológiai értelmében vett) túléléshez. * A Forrás harmadik generációja - illetve az a szellemi kör, melyet az előzőekben megpróbáltunk jellemezni - az erdélyi magyar irodalomnak éppen az a nemzedéke, mely - s ha nagy szavakat akarnánk használni, akár azt is mondhatnánk, hogy ennek a társaságnak ez lett a tragédiája - a romániai történelem legnehezebb, legsötétebb évtizedében jutott el oda, hogy miután elindult a pályáján (azaz sorra megjelentette Forrás-köteteit), bebizonyíthassa tehetségét (nagy részük be is bizonyította!), újabb és újabb köteteivel jelentős, az őt megillető helyet vívhasson ki magának az erdélyi, vagy akár az egységes magyar irodalomban; hogy eljusson arra a pontra, amikor kiadókba, szerkesztőségekbe bekerülve, folyamatos publikációs lehetőséget kapva, egy egészséges és pezsgő irodalmi élet vérkeringésébe bekapcsolódva valóban „irodalomalakító” pozícióba emelkedjen. Ennek a nemzedéknek azonban - egy-két szerencsés tagját leszámítva - ez éppen ebben az évtizedben, a romániai politikai élet „bekeményedésének” idején nem adott, nem adathatott meg. Talán nem érdektelen felidéznünk ezen a helyen, hogy a nyolcvanas évek végén, alig egy-másfél évtizeddel a harmadik Forrás-generáció feltűnése, első köteteik megjelenése után hol is tartott az ebbe a szellemi körbe tartozó egyes alkotók pályája. Szőcs Géza néhány éves svájci emigrációja után éppen Magyarországra települ, s lesz a Szabad Európa Rádió budapesti stúdiójának vezetője; Romániából történt távozása óta főleg politikai tevékenységet folytat, s bár korábbi munkáinak (részben gyűjteményes) kiadásai megjelennek ugyan, újabb írásaival elég ritkán jelentkezik a magyarországi sajtóban. Egyed Péter (miután filozófia szakos végzettségével több évig egy temesvári ipariskolában tanárkodott) - üdítő kivételként a nemzedék tagjai közül - valódi „irodalmi pozícióba került: a Kriterion Könyvkiadó szerkesztője, s mint ilyen, többek között épp 1143
