Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - Gál József: Szántó Piroska kertjei (interjú)

megkaphatták azt, amit vártak. Pista megmondta, hogy nyelveket kell tanulniok. Juhász Feri ugyan tud gyermekkorától németül. Tanultak oroszul is, de hamar rá kellett jönniük, hogy a nyugati nyelv - az írónak nélkülözhetetlen. Innen kaphatják meg azt a táguló látókört, amellyel bekerülhetnek az ún. irodalmi életbe. Mi ebben nem segíthettünk nekik, hiszen Pista velem együtt az Európai Iskola megszűntével a béka feneke alá került. Pista ekkoriban lépett ki a pártból. És „öreg” költő volt. Borzasztó öreg, már 39 éves, és az egyetlen ember, aki foglalkozott velük.

Igaz, a két csoport között voltak „áthallások”.’ Rónay György és Kálnoky Laci az Újholdhoz tartozott, de hozzánk is gyakran járt. Hozzánk - mondom - de persze, mi nem voltunk kialakult irodalmi csoport, csak éppen menedék, ahol költészetről és nem pártköltészetről beszélhettek.

Juhász Feri első versei maradéktalanul elfogadhatók. Ezek a versek, jó versek. A Jégvirág kakasa már fölkeltette a pártnak és az akkori irodalmi vezetőségnek helytelenítését és mérhetetlen dühét. Pistát és Réz Palit - ők lektorálták ezt a kötetet - kis híján mindenünnen kirúgták. Igaz, Pista csak a műfordítói szakosztálynak volt a tagja, mert ugye ő nem volt költő?! Lektor volt a Szépirodalmi Kiadónál.

Megváltozott-e később Ottlik véleménye Juhászról, Nagy Lászlóról, amikorra

egyértelművé vált, a Maga szavával élve, „lángoló tehetségek“ voltaki

Mondtam már, hogy oly keveset beszélgettünk Ottlikkal irodalomról, hogy ezt igazából nem is lehetett megtudni. De ha megváltozott volna is, én azt hiszem, akkor sem mondta volna ki. Ő az Újholdhoz tartozott. Ottlik ugyan a világ legkiválóbb embere volt, de Pista mindig figyelmeztette: „Férfi, légy tiszta legalább a homlokodtól fölfelé!” Ezt egyébként Szabó Lőrinc írta egyik versében. Pista ezt úgy értette, hogy ne hagyd magad befolyásolni. Cipi (így hívták barátai Ottlikot) hagyta magát.

És Pistával a legjobb barátságban voltak. Imádták egymást, de éjjel-nappal irtózatosan veszekedtek. Olyan elméleti kérdéseken például, hogy volt-e polgárság Magyarországon. Egy ilyen beszélgetés alkalmával át kellett mennem hozzájuk a szomszéd szobából, hogy egymás nyakkendőjéből szétrakjam az urakat. Egymás nyakkendőjét rázták és ordítoztak. De amikor Pista édesanyja meghalt, és Cipi megtudta, öt perc múlva már ott volt. Csak azt láttam, hogy a két férfi egymást átölelve zokog a konyhában. Pista Ottliknak sírt, nekem soha.

Milyen volt Magával Ottlik kapcsolatai

Én, azt hiszem, idegesítettem. Elfogadott, mert Pista felesége vagyok. Önmagának azonban nem ilyen asszonyt képzelt el, s nem is ilyen volt a felesége. Gyöngyi kitűnő asszony volt, de teljesen más. Cipi már azt is helytelennek tartotta, hogy egy asszony fest. Ez azért nem zárta ki mélységes barátságunkat.

E tekintetben konzervatív voltl

Nem volt konzervatív. Egyéniség volt. Ami érdekelte, érdekelte, ami nem, az nem. Volt egy barátnője 40 éven keresztül. Aztán egyik napról a másikra nem akarta látni. Nem is fogadta többet.

Mi, én is, pontosan tudtuk milyen nagy ember. Panni „bűvös vadásznak” hívta. Iszonyatosan távol tudott lenni. Hirtelen elment valahova. Nem volt jelen, nem volt tekintettel a másik emberre. Soha kevesebb empátiával rendelkező embert mint ő, nem láttam. De egyike volt a legszabadabb embereknek. Azt csinált, amit akart, tekintet nélkül arra, hogy a másiknak tetszik-e vagy sem.

109