Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Martos Gábor: A Forrás harmadik generációjának fel- és eltűnése

késztette Kimaradt Szó című antológiában; ebben a gyűjteményben (amely az akkor még kötet nélküli fiatal költők műveiből válogatott, ezért nem szerepel benne az időközben a Forrásban már megjelent Szőcs Géza és Egyed Péter) Cselényi Béla, Bréda Ferenc, Körössi P. József, Adonyi Nagy Mária, Palotás Dezső, Sütő István szerepel - természetesen több más szerző között - a mi mostani érdeklődésünk homlokterében álló társaságból. (Az már csak egy „apró adalék” a kor irodalomtörténetéhez és könyvkiadás-politikájához, hogy mire ez a kötet - hosszú évek huzavonája után - végre megjelenhetett a Kriterion Kiadónál, addigra ugyanez a kiadó a kötetben szereplő „kötetnélküliek” közül időközben már ötnek - Adonyi Nagy, Körössi, Cselényi, Ferencz, Palotás - kiadta a Forrás-kötetét...)

A következő együttes szereplési lehetőség a marosvásárhelyi Igaz Szó című irodalmi folyóirat 1978-ban negyedévenként megjelent - Tavasz, Nyár, Ősz, Tél című - melléklete volt, melyeket 1980-ban a folyóirat kiadásában egy antológia is követett, melynek címe Ötödik évszak: ebben megintcsak együtt szerepelnek a generáció olyan tagjai, mint Egyed Péter, Mózes Attila, Cselényi Béla, Bréda Ferenc, Körössi P. József, Palotás Dezső, Gál Éva Émese, Kozma Szilárd, Ágoston Vilmos (és még természetesen sokan mások is az idősebb és fiatalabb alkotók közül).

Végezetül még egy antológiát kell megemlítenünk, az 1983-ban megjelent Bábel tornyán című válogatást, melyről azonban más helyen fogunk majd bővebben szót ejteni.

Az antológiák után a generáció tagjai között fellelhető „kapcsolódási pontok” bizonyíthatóságának másik nagyon látványos „külső” területe a közösen használt fórumoké: ilyenek az irodalmi körök és a folyóiratok. Az irodalmi körök közül - melyeknek egyrészt Erdélyben nagy hagyományai vannak, másrészt ezek a fórumok ott nem egyszerűen csak írogató egyetemisták önképzőkörei voltak, hanem (egyéb „hivatalos” fórumok híján) sokszor az irodalmárok egyetlen komoly megnyilatkozási lehetőségei - kettő érdemel mindenekelőtt említést: a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Gaál Gábor Köre és a nagyváradi Ady Endre Kör. A „GG” egész története során mindig is mintegy „párhuzamosan” működött a Forrással: a hatvanas években (a sokak szerint a Kör „aranykorának” tartott időszakban) meghatározó egyéniségei a második Forrásgeneráció olyan tagjai voltak, mint Király László vagy Csíki László; őket a Kör élén 1971-től (az úgynevezett „ezüstkorban”) Markó Béla követte, majd tőle a harmadik Forrás-nemzedék tagjai vették át a stafétabotot, s - többek között Láng Gusztávnak, az egyetem akkori tanárának aktív támogatásával - (ha ugyan „fémjelzés” nélkül is, de) a kolozsvári fiatal magyar értelmiségnek igencsak figyelemreméltó és jelentős szellemi fórumává avatták a Kört. (Melynek előadásain egyébként - csak egy apró „generációs” adalék - rendszeresen ott ült például az a Molnár Dénes is, aki éppen ezen előadások, viták alatt rajzolgatott karikatúráival nyert „polgárjogot” arra, hogy maga is bekerülhessen a rajzait tartalmazó — s mint ilyen, a sorozatban egyedülálló - kötetével a Forrás harmadik generációjába; tehát neki is megvan a maga „kapcsolódási pontja” a többiekkel, még ha irodalmárként természetesen nem is tartozik közéjük.)

Ennek a Körnek méltó társa lett az évek során a Nagyváradon megindított Ady Endre irodalmi kör, melyet hosszú időn át Körössi P. József és Ara-Kovács Attila vezetett. (Akár „generációs jelképnek” is felfoghatjuk, hogy ezt a fórumot egy harmadik Forrás-generációs költő, és egy, a Bretter-iskola legjobb hagyományain nevelkedett, s ezeket a hagyományokat igencsak magas szinten folytató filozófus - akkor még csak filozófushallgató - vezette, hiszen ennek az irodalmi nemzedéknek a tagjaira - mint ahogy erről majd még esik szó - igencsak jellemző volt a nagyfokú filozófiai érdeklődés, s a Bretter-iskola tagjaival való sok „kapcsolódási pont” megléte.) Ez a Kör a hetvenes évek során egyre jelentősebb szerephez jutott az erdélyi magyar szellemi életben: miközben a centrális helyzetben, azaz talán jobban a hivatalos szervek figyelmének középpontjában lévő Kolozsvárott egyes alkotók már alig juthattak szóhoz, publikációs lehetőséghez, addig a periférikusabb - ugyanakkor a magyar határhoz való közelsége

1134