Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - D. Molnár Imre: A magyar Október a lengyel prózában

egyre ritkulnak. Zukrowski időperspektívája rövidebb, kisebb volt. 1966-ban kiadott, Kőtáblák című regényében sokat jelentő szál szól arról, ami 1956 végén Magyarországon történt. A szerző nem volt szemtanúja az eseményeknek, de bőséges tájékoztatást kaphatott róluk ugyancsak Indiában akkreditált magyar kollégáitól. A műről kialakított véleményemet egyébként 1968-ban közöltem (.Alföld. 2. sz.), amikor - mint köztudott - csak igen óvatosan, számos dolgot nem említve lehetett írni a témáról. Ez volt az az idő, amelyben a felkelésnek Zukrowski által alkotott képét tartották Lengyelországban a legigazibbnak, a hivatalos változattól teljesen eltérőnek.

A 80-as években olyan írók idézték fel és vizsgálgatták a magyar forradalom történetét, akiket mindenekelőtt az 50-es évek első fele érdekelt. A magyarországi felkelésről szól R. Bugajski (1943—) Beismerem a bűnömet (Przyznaje sie do winy. Varsó, 1984) című szamizdat-regényének terjedelmes epizódja, valamint I. G. Kaminski (1925-) A széttört íü&ör(Rozbite lustro, 1984-89) című „önéletrajz-próbájának”részletei (Retrospekcja. Szczecin, 1990, főleg 125-140.1.).

Kaminskit 1956 októberének kezdete a Duna mentén találta, és budapesti tartózkodása betegsége és annak kórházi gyógyítása néhány hónapossá hosszabbodott. Már korábban érdeklődött Magyarország történelme iránt. Ezt tanúsítja Magyar elbeszélés (Wegierska opowiesc, 1954) című, a Népek Tavaszát, a mag)-árok lengyel részvétellel vívott függetlenségi harcát megjelenítő regénye. Csak Bugajski nem élte meg felnőttként az emlékezetes évet, tehát dokumentumokra kellett hagyatkoznia. Ezért ő az egyetlen a négy tárgyalt író közül, aki nem - legalábbis nem közvetlenül - fejezi ki együttérzését és aggodalmát a magyar nemzet akkori tragikus sorsa miatt. A többi szerző érzelmileg kötődött a magyarországi Október történéseihez, amit műveik időtálló értékének tekintünk.

Woroszylski, Zukrowski és Kaminski nagy jelentőséget tulajdonítanak a lengyelek által a magyaroknak nyújtott, illetve nyújtani szándékozott segítségnek. E segítség megnyilvánulásainak és formáinak (véradás, pénzgyűjtés stb.) tömegjellege volt, és mindazok tudnak róla, akik emlékezhetnek rá.

Mindössze négy alkotást, illetve részleteiket elemezve nehéz általánosítani. Ha azonban arra a sok költőre is gondolunk, akiket a magyar Október versírásra ihletett, jogunk lehet kimondani: különböző nemzedékek képviselői szólaltak meg, reagáltak a magyar eseményekre mint alkotók. Ezt politikai nézeteiktől vagy világnézetüktől, valamint a Duna és Tisza mentén 1956 őszén történtek hivatalos értékelésétől részben függetlenül tették.

Zukrowski és Kaminski művük írásakor a jó szocializmus” hívei közé tartoztak, Woroszylski mint a Napló 1956 végén született részének szerzője úgyszintén. Az volt a meggyőződésük, hogy a „szocialista tábor” létezése szükségszerűség, és a benne uralmon lévő rendszer lehet jó is. Nehéz lett volna valami mást várni olyan lengyel (és nem csak lengyel) íróktól, akiknek a fiatalsága vagy érett életszakaszuk kezdete a háború utáni első évekre esett.

Woroszylski - a maga választotta műfaj követelményeinek megfelelően - arról számolt be, amit a helyszínen látott és hallott. Kár, hogy csak október 30-án érkezett Budapestre, így a felkelés kitöréséről és első napjairól nem írhatott szemtanúként. A tényeket - mert hiszen az ő könyvében nem fikcióval van dolgunk - általában helyesen értékelte, úgy, hogy ma sem kell szégyenkeznie saját akkori ítéletei miatt. Ezért nem adhatta ki legálisan a Magyar naplót. Nem táplált például illúziókat az iránt, hogy Lukács György, Losonczy Géza és a csaknem teljes Nagy Imre-kormány a „forradalmi vonalat” képviselte, ami azt jelentette, hogy „teljesen új” marxista pártot szándékoztak létrehozni, és véglegesen el akarták határolni magukat a Magyar Dolgozók Pártja (vagyis a kommunista párt) sztálini hagyományaitól. Woroszylski már akkor elítélte Kádár Jánost a szovjet csapatok másodszori magyarországi bevonulásáért, de társainak elárulásáért még nem.

1120