Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - D. Molnár Imre: A magyar Október a lengyel prózában

Woroszylski a magyar forradalom, na és természetesen a lengyel Június és Október hatására szűnt meg az ún. szocializmus ideológiáját vallani. „Hogy azután mit történt Magyarországon, tudjuk. A felkelés leverése után a részt vevő és rokonszenvező kisemberek széles rétegei, és a politikai és katonai vezetők egyaránt áldozatul estek a fokozott terrornak. Ez utóbbiak, élükön Nagy Imrével, az ellenfél szokásos hitszegését tapasztalhatták” (Szamizdat kiadás: Magyarországi napló, Bp., 1984 (?), 64. 1.) - olvassuk az 1976-ban írt „kiegészítésben” - abból az időből, amikor az író már az aktív ellenzék sorait erősítette Lengyelországban.

Zukrowski Kőtáblák című regényének eredeti változatából sokat kihúzott a cenzúra. A szerzőnek a 7O-80-as években játszott szerepeit minősíthetjük negatívnak, de ennek kevés köze van a 60-as évek közepén keletkezett alkotáshoz. A regény figyelmes olvasása lehetővé teszi, hogy megállapítsuk, milyen álláspontra helyezkedett Zukrowski, egyebek mellett a szocializmus és a függetlenség összeegyeztethetőségét, illetve összeegyeztethetetlenségét illetően vagy a magyar nagykövetség ún. igazi kommunistáival, elsősorban pedig e képviselet vezetőjével - egy gerinctelen érdemes elvtárssal - kapcsolatban. Magából a szövegből azt is megtudhatjuk, hogy a magyar tanácsos - a regény főalakja - és valószínűleg egyben az író szerint „semleges Magyarország nem létezhet” (Kamienne tablice, t. 2. Varsó, 1966. 124.). Viszont a budapesti diplomata és alighanem a szerző szavaiból kiérezzük az erős kétkedést: a Szovjetuniónak a háború végén miért kellett meghódítania a magyarokat és 1956-ban ismét ugyanezt tennie? Kádár „kinek a nevében hívta az orosz tankokat a magyarok ellen?” (127.). Hosszú listát állíthatnánk össze a szocializmus megreformálhatóságában mégis hívő író kétségeiből.

Kamir.ski, a szerény tehetségű szerző, „önéletrajz-próbájának” darabjaiban mint szemtanú, tisztességesen idézi fel a felkelés eseményeit. Utána azonban igyekszik meggyőzni az olvasókat: „De továbbra is a szocializmus felé vezető útról volt szó.” Művének értékét nem ez szünteti meg, hanem hogy leszögezi: „Elkezdődött a tragédia második, ezúttal valóban ellenforradalmi felvonása” (131—132.). Úgy tűnik, maga sem igen hitt a hivatalos értékelésben, csupán úgy fogalmazott, ahogy „illett”. Visszaemlékezéseinek egy másik részletében ugyanis ellentmondásba kerül fenti ítéletével. Egykori beszélgetőtársa a desztalinizálásról cserél vele eszmét. Minimalista változata a meggyilkoltak rehabilitálására, a politikai foglyok kiszabadítására és a vezetés „kozmetikázására” korlátozódik. A maximális desztalinizálás az előbbieken kívül a szólás- és gyülekezési szabadság bevezetésén, az irányítási rendszer liberalizálásán, gazdasági reformon és a teljes párt- és állami vezetés lecserélésén alapszik. Kaminski harmincéves távlatból úgy találja, az első változat kiválasztása az egész szocialista táborban a gazdaság stagnálását, általános frusztrációt és az erkölcsi normák szétesését idézte elő, ezért a társadalom kikövetelte a maximális megoldást.

A tárgyalt szerzőknek a magyarsághoz fűződő érzelmi viszonyulása nem tér el azon különbségek megléte miatt, amelyek a magyar Október értékelésében közöttük megvannak. „Nem vagytok egyedül — igyekezett enyhíteni Trojanowski. - Varsóban a munkások vért adnak a ti sebesültjeiteknek. Ha itt venne valaki, hát én is - nyújtotta ki bal karját, ökölbe szorítva a kezét. István arcán végigfutott a hideg... Ez a lengyel nem beszél testvériségről, csak vérét ajánlja. Ez számít” (124.) -hangsúlyozzafinoman Zukrowski. Kaminski felemlegeti, hogy „Akkor a magyarok iránti rokonszenv általános volt Lengyelországban” (132.). Woroszylski beszámolójában kevés hely marad a közvetlen érzelemkifejezésre. Elég a bevezető mondat: annak említése, hogy olyan géppel repül Budapestre, amely „a következő vér- és gyógyszerszállítmányt viszi oda” (59.). A Naplót húsz és még több év után folytató „glosszákban” viszont teljes szubjektivizmust enged meg magának: felidézi, miért vált személyes életében szüntelen jelenlevővé a „magyar szál”.

Bugajski regényében a valóságos eseményket átszövi a fikció, a cselekmény pedig

1121