Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Gál József: Szántó Piroska kertjei (interjú)
tották el), 8 azt próbálta elültetni bennünk. Mindnyájan tanultunk tőle, tátott szájjal hallgattuk. Kiállításaink anyagát Kállai válogatta, már amelyikünk megkérte rá. Én természetesen megkértem. Azt mondta, nem az Európai Iskola által kiadott kis füzetek a fontosak, hanem az Iskola festői. Igen sokat segített a biztatásával. Azt mondta, ha a körmöddel festesz, akkor is fess! Rövid életű volt ez a csoportosulás. Hogyan szűnt meg? Egyszerűen: 1948-ban, mint a sicc! - betiltották. A hivatalos formát én igazából nem is tudom. Gegesi - aki a legfőbb és leggazdagabb patrónusa volt a csoportnak - néha vásárolt tőlünk. Kerettel és üveggel is kisegített. Szóval Gegesi mondta: kapott egy nagyon komoly leiratot valamilyen kulturális micsodától, miszerint ennek az elfajzott művészetnek meg kell szűnnie. Jön az orosz kiállítás, a példaképünk. Jött is, és pusztított maga körül, mint a tornádó. Az Európai Iskola megszűnése néhány hónappal előzte meg a Rajk-pert, meg a nagy orosz kiállítást, s ezzel betört a szocreál Magyarországra. Ezután mi nemcsak hogy nem állíthattunk ki, de még képzőművészeti jellegű munkát sem nagyon kaptunk. Mindegy volt, ki mivel foglalkozik, hogyan él. Mi történt Kállaival? Mielőtt erre válaszolok még egy fontos adalék személyiségéhez. Az Európai Iskola megszületése előtt az egyetlen ember volt, aki Vajdáról mert írni egy kiállítás ürügyén. Vajdának ez a kiállítása mellesleg az én „műtermemben” volt. Kállai az akkor igen divatos Hintz-cél hasonlította össze Vajdát. Szalonfi és Szektárius címmel jelent meg a Művészeken. Kállai sajnos agyonitta magát. Vegye szó szerint: agyvérzést kapott. Temetésén mindnyájan ott voltunk. Az a cigánybanda muzsikálta át a túlvilágra, amelyikkel utoljára együtt mulatott. Kállai halála nekem rettenetes volt. Amíg élt, volt kihez menni megmutatni a rajzokat. Aztán senki sem maradt, csak a mi körünk, amelyből igen rövid idő alatt én is ki lettem zárva. Korniss, aki a nővérem férje volt, ebben az időben vált el tőle. A válás után, akik korábban nálunk táboroztak, Komissal együtt elhagytak minket, engem is Pannival együtt. Nagyon rosszul esett, egyedül maradtam. Vas István Ottlikhoz fűződő barátságát részletesen megírta az Azután című kötetében. De hogyan, és hol találkozott először Szántó Piroska Ottlik Gézával? Pista hozta föl hozzám az ostrom után. Ottlik - ezt megírtam - mikor meglátta képeimet, elkezdett üvöltözni. Maga hülyének tart engem, meg az egész világot? Ki látott már olyat, hogy valaki tököt, kukoricát, napraforgót, meg ilyesmit rajzol, amikor Pest csupa rom, és még bennünk él a háború? Nem szégyelli magát! Aztán egyszer bejött Gödöllőről - ott laktak akkoriban - és azt mondta: a fene egye meg magát! Kinéztem a HÉV ablakán és az összes tökök meg kukoricák úgy néztek rám, ahogy maga csinálta. Miért tette ezt velem? Milyen gyakran találkoztak? Abszolút gyakran. Ottlik minden csütörtökön jött pesti ügyeit intézni, például kiváltani a cukorjegyet, meg ilyesmit. Akkor egész nap nálunk volt, az Eötvös Loránd utcában. Nem azt mondom, hogy barátok voltunk, mert az kevés. Együtt voltunk, teljesen. Nemcsak vele, a feleségével is, aki szintén egész különleges egyéniség volt. 107
