Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Wiktor Woroszylski: Az 56-os magyarországi napló folytatása (D. Molnár Imre fordítása)

letárkocsma, mindenki ugyanazt a bort szopogatja, egyesek nyilván már órák óta; ma szombat van, isznak és politizálnak, de - legalábbis egyelőre - nem emelik fel túlságosan a hangjukat.

Nem éppen a legizgalmasabb pillanatban érünk oda a tanácskozásra: a munkabizottságok javasolta dokumentumok javítgatása közben. Eszreveszem, hogy a tanácstermet az előcsarnoktól elválasztó üvegfalon túlról valaki nekem integet — Zbigniew Janas, sugárzó arccal, mellette a Mars istenre emlékeztető képet vágó Borusewicz és a szakállába rejtőző Wojciech Maziarski - a lengyel küldöttség teljes elveszett része. A (ki tudja, még meddig?) állhatatos csehek nem engedték át őket a határon, ezért vissza kellett fordulniuk Lwów felé - az oroszok, szerencsére, nem akadályozták őket. Janas teljes részletességgel elmeséli kalandjukat, Borusewicz pedig már egészen más dolog miatt aggódik: egy hét múlva kezdődik Budapesten a Szabad Demokraták Szövetségének kongresszusa, mi meg nem tudunk kit küldeni, ami szörnyű nagy baj. Megértem, hogy ez, mint politikust, nyugtalanítja: olyan vélemény alakulhat ki, hogy a lengyelek a magyar ellenzék egyik csoportját támogatják, ennek vetélytársát viszont lebecsülik. Különben lehetséges, hogy valamiért éppen az utóbbi áll közelebb Boruse- wiczhez. Magam is ismerek néhányat a tagjai közül, és a lehető legjobb a véleményem róluk. De hála Istennek, nem vagyok politikus alkat, és, a véletlentől függően, ilyen vagy olyan orientációhoz tartozó emberekkel kapcsolatba kerülve nem kényszerülök arra, hogy az arányokat méregessem és a helyes irányvonalat megkeressem.

Késő délután - a lengyel küldöttség találkozója a Fórum vezetőségével. Tolmácsként vesz részt rajta Engelmayer Ákos és Konrad Sutarski (Poznanból származó költő, aki magyar lányt vett feleségül, és évek óta itt él). Sorban bemutatkozunk - előbb mi, aztán a házigazdák. Némelyikükről már tudok egyet-mást, és láttam őket az emelvényen. íme: Antall József, a Fórum frissen megválasztott elnöke, annak az Antall Józsefnek a fia, akiről Varsóban utcát neveztek el (Praga kerületben, az ulica Porajów és a Gebicka között), mivel a második világháború alatt a magyar kabinetnek a menekültekkel foglalkozó kormánybiztosaként áldozatkészen gondoskodott a lengyelekről. Az ifjabb Antall, annak idején kisfiúként lengyel kortársaival játszott, és megőrizte emlékezetében egyes kifejezéseiket, amelyeket hibátlanul ki tud ejteni. Ám természetesen nem ez a nekünk fontos apróság szabja meg a Fórum tevékenységében vállalt szerepét, hanem egész eddigi élete, amelyben az ellenszegülést és a megtorlást tudományos és tanári munka, számos történelmi és politikai tárgyú írás, végül pedig a „háromszögletű asztal” felállításában és programjának megvalósításában tanúsított következetesség kísérte. A lengyel fonálhoz másképpen kötődik Kiss Gy. Csaba, a Fórum külügyi osztályának vezetője. Ö már a háború után született (Michnik nemzedéktársa), képzettségét tekintve polonista, a „Hitel” című folyóirat szerkesztője, és sóhajtva vallja be, hogy nem tudja, a szervezőmunka kedvéért milyen hosszú időre tette félre a tollát. Éppen ö, az irodalmár (talán mert fiatalabb a többieknél?) a legtárgyszerűbb, időnként meg-megkísérli, hogy visszatartsa a beszélgetés széles áradatát („nemzeteink szónoki hajlamúak” - jegyzi meg) és azt a konkrétumok felé terelje: miként nyújthatnánk segítséget egymásnak, talán közös szakértői szemlék, vizsgálatok, képzés révén, vagy például nem működnének-e közre lengyel tanácsadók a magyarok választási hadjáratában. Fáradozása azonban kevés sikerrel jár, többségünk nem készült fel arra, hogy ilyen gyakorlati problémákat oldjon meg, és nincs is mindenki meggyőződve arról, hogy ezzel foglalkoznia kell. Szívesebben megyünk bele az általánosabb értékelésbe, inkább elhangzik a „hogy is van tulajdonképpen”, mint a „mit tegyünk”. A nómenklatúra szabotáló tevékenységéről szóló kérdésre válaszolva két lengyel egymással vitázik. Egyikük úgy véli, az apparátus sajátossága a hatalom tisztelete, bármilyen legyen is a hatalom, és úgy döntött, engedelmeskedik majd az új hatalomnak. A vitapartner ellentmond: ez csak az első sokk volt, amely után már megnyugodtak, és újra kezdődött a szabotálás. Velem szemben a Fórum még egy vezetője ül, talán vele szeretnék leginkább közelebbről megismerkedni, tolmács és be1114