Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Wiktor Woroszylski: Az 56-os magyarországi napló folytatása (D. Molnár Imre fordítása)
WIKTOR WOROSZYLSKI* Az 56-os magyarországi napló folytatása ÉS MÉG ÖT ÉV Ez összesen már negyedszázad. Az idő mindig hozzáírja a maga utóiratát az emberek, ügyek, elbeszélések történetéhez. Franciszka Borowiczowa súlyos szenvedés után, idegenben hunyt el; halála előtt- a lányától tudom, akinek sikerült ellátogatni Lengyelországba - még eljutott hozzá a visszaemlékezésem. Zygmunt Rzezuchowskival az 1976-os események után találkoztam ismét, és a velünk történtek huszadik évfordulóját együtt, olyan lengyel-magyar társaságban ünnepeltük, amelynek ez a dátum nem volt közömbös. Itt kezdődik megújult közelségünk (és vitánk arról, mi lesz vagy mit tegyünk), de egy évre még (1977 tavaszán) elválasztott bennünket a börtönfal. Hamis váddal letartóztatott, a nyomozás során megkínzott barátom cellájából az igazságért kiáltozott (amire egyre nehezebben lehetett rátalálni hazánkban), tiltakozó éhségsztrájkja folyamán csonttá-bőrré fogyott, mire perének koronatanúja visszavonta vádját, amelyre előzetesen rábeszélték, és Zygmunt kiszabadult, hogy tovább küzdjön a maga igazságáért... Ennek a történetnek nincs köze a budapesti barikádokhoz, de van a valósághoz, amelyben a jogtalanság, hazugság és sérelem minden pillanatban kétségbeesést és néma haragot szül. Mindnyájuk sorsának megvan az értelme. Ideje, hogy azonosítsuk naplóm még egy alakját: a sötét hajú Margitot. így neveztem el akkor Heller Ágnest, a kiváló és ma világszerte ismert filozófiaprofesszort. Még sok évig Budapesten maradt, és más „revizionistákkal” együtt igyekezett kritikusan gondolkodni, előadni, írni. Ma azt teszi, amit akart, de — mint Leszek Kolakowski, akitől akkor levelet hoztam neki - külföldi egyetemeken... Ami engem illet, már régóta nem jártam Magyarországon. Pár évvel ezelőtt éppen oda készültem - és telefonáltam barátaimnak, hogy kerítsenek nekem szállást -, mire * Wiktor Woroszylski lengyel költö és prózaíró a most Litvániához tartozó Grodnóban született (1927). •fcódz egyetemén lengyel szakot végzett, majd Moszkvában kandidátusi fokozatot szerzett. A háború után mint fiatal marxista alkotó hamar sok elismerésben részesült. Politikai nézeteinek megváltozásában nagy szerepet játszott az, amit a „Nowa Kultúra” tudósítójaként 1956 ószén Budapesten átélt. „Magyarországi napló”-ja a későbbi budapesti tartózkodásai nyomán hozzáírt „széljegyzetekkel” együtt 1976-ban és utána többször illegálisan jelent meg Varsóban és nyugaton. „Hivatalosan” a „Wiez” című folyóirat (1989/11-12. sz.) közölte először, 1990-ben pedig könyvalakban is napvilágot látott. A magyar 56 élménye versek írására ihlette. Woroszylski a 60-as évek második felében került szembe a hatalommal, majd a következő évtized végén az értelmiségi ellenzék fontos alakja lett. 1981. december 13-a után sokáig volt internálva. Hazánkban a három háború utáni lengyel költészeti antológiában jelentek meg versei, a „Mai lengyel elbeszélők” (1965) kötetben pedig prózája. Az orosz Szaltikov-Scsedrin írói és emberi portréját megrajzoló, „Álmok a hó alatt” című regénye (1975) és gyermekeknek szóló verseskönyve (1976) ugyancsak olvasható magyarul. A „Magyarországi napló”, tudomásunk szerint 1976-os kiegészítésével együtt, Kerényi Grácia átültetésében szamizdatként látott napvilágot fővárosunkban (1984). Most közölt újabb folytatásának fordítása az 1990-es lengyel kiadás alapján készült. 1103
