Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 10. szám - Tüskés Tibor: Okos kérdések, okos válaszok (Láng Gusztáv: Kiskatedra)

kifejezni: „Ami a Balassi-strófa követők nélküliségét (!) illeti, az, sajnos, az iskoláskönyvek okozta optikai csalódás.” Láng Gusztáv szabatosan, ám kissé nehézkesen, körülményesen fogalmaz. A kijelentő, a közlő, a kategorikus megállapításokhoz vonzódik. A „talán”, a „valószínű”, az „alighanem” hiányzik nála. Szívesebben definiál, rendszerez, osztályoz, pontokba foglal. Itt diákok kérdeznek, és diákoknak, tanároknak kellene megérteni a válaszokat is. De értik-e az efféle „fennkölt” szövegeket? Az irodalmi művekben nemcsak a hangtani sajátságok írhatók le számokkal (Lán Gusztáv szavával: „matematizálhatók”), hanem — mondja a szerző — „az irodalmi mű bonyolultabb összefüggései is. Csak példaként: az olyan jelentéstani viszonyok is, mint a szavak denotativ és konnotatív szerepe a kontextusban...” Nemrég részt vettem egy irodalomtörténeti tanácskozáson. Az előadó véletlenül se merte azt mondani, hogy alkotás vagy mű, novella vagy vers, nála minden „korpusz” volt. Bizony megszívlelhetnék az irodalmi ismeretek közlői, hogy lehetőség szerint az irodalom nyelvén szóljanak. Nem egyetlen lehetséges minta Kosztolányié. De irodalmi tárgyú hírlapi cikkeiben ma is tanulságos, elgondolkoztató és követhető példát adott az értelmes és élvezetes szólásra. Az a tíz kötet (az Ábécé és a többiek), amit Kosztolányi hátrahagyott írásaiból Illyés Gyula összeállított - némi túlzással — valamely egyetem irodalmi tanszékén ma is „kötelező olvasmány” lehetne: öt évfolyam tananyagát foglalja magába.

(Vas Megyei Pedagógiai Intézet kiadása, 1992.)

1070