Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Gál József: Szántó Piroska kertjei (interjú)
GÁL JÓZSEF Szántó Piroska kertjei Egyik alkalommal azt mondta a festőművész: ha neki egy négyzetméternyi zöld van a lába alatt, már jól érzi magát. Legkitűnőbb ismerője, Vas István szerint Szántó Piroska életének keretét a természet adja. Duna-parti, budapesti lakása tele a természet különböző „elemeivel”, köztük élő- és szárazvirágok tucatjaival. Hétköznapiak és elegánsak, sokféle színben pompázók és első látásra észrevétlenül szürkék. Szántó Piroska most kertjeiről beszél. A szülőföld által adatott kiskunfélegyháziról és a „csináltról”, amelyet maga formált Szentendrén. És beszél lenyűgözően gazdag „emberkertjéről” is, amelyben a legnemesebb példányok voltak megtalálhatók. Mit jelent a festő Szántó Piroska számára a természet, életünk örökké megújuló csodája? Férjem azt szokta mondani, hogy én valamivel közelebb vagyok a természethez, mint más „tisztességes” ember. Ugyanis én nem ember, hanem lény vagyok. Ezt a „tényt” megerősíti az, hogy mielőtt még tudatosult volna bennem: nekem kell a természet, szükségem van rá - már abszolút közöm volt hozzá. Annyira közöm volt hozzá, hogy mindent, amit láttam - kutyát, macskát, tehenet, kisbárányt - az emberrel egyenrangúnak éreztem. Azt gondoltam: nem lehet, hogy az élőlények különböző rendjébe, családjába tartozzunk. A természetrajzkönyvekben igen, de a valóságban nem. 96
