Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus I. (tanulmány)

Attilából ázsiai vad barbár lett. Az új értékelésben bizonyára közrejátszott Joseph de Guignes (1721-1780) 1756/58-ban megjelent ötkötetes munkája: „Histoire générale des Huns, des Turcs, des Mongols et des autres Tartares occidentaux”, aki a hunokat, a kínaiak által Hiung-nu-nak nevezett néppel azonosította és bölcsőjüket a messze Mongóliában helyezte. Sebastianus Münster 1628-ban megjelent német nyelvű, posthumus Cosmographia-jában, (latin nyelvű kiadása az előző századból való), „Beschreibung Teutschen Nation” cím alatt még elsőként „Von den Gothen / Wandalen und Hunnen” emlékezik meg, de a 19. században divatossá vált a korai történetírók hitelességének kétségbevonása, ha azok közlései nem illeszkedtek bele a mindenáron, mindent másképpen értékelni akaró új teóriákba. Ekkor vált többek között a magyar Krónikákban lefektetett hun-magyar azonosság a krónikaírók tévedésévé, míg Siegfried és Co., mint halhatatlan germán hősök bekerültek az új történelemszemléletbe, anélkül, hogy történelmi alakjuk Attilával szemben biztonsággal meghatározható lett volna. A Nibelungok a 18/19. században legyőzték a hunokat.

2. A GESTA HUNGARORUM

A Nibelung-éneket megelőzve a 18. század első felében a bécsi udvari könyvtárban látott napvilágot egy eddig ismeretlen kódex, mely 1746-ban került először kiadásra. Szerzője a későbbi idők folyamán az Anonymus nevet kapta, a munkát Gesta Hungarorum néven ismerjük. Negyedévezrede folyik a vita a mü keletkezési ideje és hitelessége, valamint írójának személye felett.

Az 1975-ben megjelent fakszimile kiadás Pais Dezső fordításában és jegyzeteivel, Györífy György Előszavával, jegyzetkiegészítéseivel és térképével pár év múlva került kezembe. A konklúzió, miszerint a Gesta Hungarorum a történész számára nem tekinthető hiteles forrásnak, kételyt váltott ki belőlem. Tapasztalatom szerint a történeti szakírók általános szokása, hogy választott témájukat pozitívan kezelik. A Gesta Hungarorum Előszava pedig végig leértékelő, lekicsinylő hangnemű és fő feladata a műnek és írójának a negatívumok alapján történő bemutatása.

„Kitalált elbeszélés, regényes geszta, nem hitelességre törekvő, források híján - vagy nem törődve velük - a meseszövés szükséglete szerint kénytelen alakokat létrehozni, alakjait pedig kitalált környezetbe, elképzelt események és epizódok során szerepeltetni, lenézéssel nyilatkozott a parasztokról és regősökről, az Álmos születését elbeszélő mondát nem az ősgesztából merítette, hanem maga fogalmazta, mindenestől kitalált az a történet, amibe a neveket beágyazta, semmilyen forrása nem volt arra nézve, hogyan zajlottak le a honfoglalás harcai 300 évvel korábban, szüksége volt ellenséges vezérekre, akiket a magyarok legyőztek, ezért ellenséges vezéralakokat talált ki, új neveket és szereplő alakokat gyúrt össze, illetve bontott szét, mint tette Kézai és a hun történetben, történelmi regényalakokat hozott létre, ezeket helynév alapján találta ki, nem volt tisztában a Kárpát-medence 9. századi viszonyaival, 21 (felsorolt) történelmi személy közül a 9. századból egynek a nevét sem ismeri, helyettük csupán kitalált regényalakokat szerepeltet, nem ismeri a 907-i pozsonyi győzelmet, csak olyan csatahelyeket ismer, amelyeket a meseszövés jóvoltából kitaláltunk lehet ítélni, maga állította össze a hét magyar és hét kun vezér listáját” stb.

De mi a biztosítékom, hogy a bizonyítékok nélküli, de megsemmisítő vélemények a Gestáról és írójáról tévedhetetlenek és a 20. század történészei jobban ismerik a több mint ezer évvel korábbi eseményeket, mint a kor közelében élő krónikás? A kérdés nem hagyott nyugodni. Tovább foglalkozva a témával, hatalmas bogáncscsokrot gyűjthet- tem a magyar történészek tollából, akik egymást szárnyalják túl a leértékelő jelzőkkel,

936