Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus I. (tanulmány)
mint megbízhatatlan, okoskodik, naiv, tudálékoskodik; kedvelte a szóalkotásokat; elméletének hitelt nem adhatunk; nem volt tisztában az eseményekkel; az időt kevéssé érzékelő, a sémákban való gondolkodásra hajlamos Anonymus; történelmi sablont állított fel; mindent szeretett megmagyarázni; Regino alapos elrontásával; a jelen időre történő indokolatlan és megtévesztő utalás; torzítás; felismerését kronológiailag nem hasznosította; nem megbízható forrása a magyar honfoglalásnak; munkája kitalált elbeszélés; rémséges mese és még folytathatjuk a cifrázást. Sehol egy pozitív értékelés. Gyanúm, miszerint a Gesta Hungarorum ismeretlen szerzőjének, mint történetírónak kétségbevonása és kulcsregényíróvá való degradálása egy korszellemből fakadó, s az autoritás hatalmával köztudatba dobott történelmi és jogi tévedés, egy évtized folytán csak erősödött. 3. TUDOMÁNYOS TÉVEDÉSEK Századunkban a technika rohamos fejlődése a mikrokozmosztól a makrokozmoszig óriási, új perspektívákat nyitott. A múlt tudományos felfedezéseitől eltérően azonban két nagy változás történt. 1. A tudós (értve alatta főként a „szellemi tudományok” képviselőit), már nem tömjénfüstös magasságokban lebegő, felmérhetetlen tudású egyén. A Ma tudománya kollektív munkára épül és tudomány az, ami bizonyítható. A történelemben gyakori „bizonyára így volt”, „minden valószínűség szerint” vagy „így kell elképzelnünk” érvelések konkrét ismeretek hiányára mutatnak. A fellebezhetet- lennek ható kijelentés, mint „a modern kutatás már megállapította” sem győz meg mindenkit, mert ami napjainkban modem, az holnapra ellenérvek megjelenésével elavult lehet. Ilyen és hasonló kifejezésekkel bőven találkozunk a magyar koratörténetben. 2. Amai, tudományok iránt érdeklődő közönség látóköre a modern távközléssel és a computertechnika igénybevételének privát lehetőségével erősen kitágult, s a mai laikus már nem annyira laikus, mint egy emberöltővel ezelőtt volt, akivel mindent el lehetett hitetni. Ha ma egy hadra való tömeg foglalkozik a magyarság múltjával határon belül és kívül, csak azzal magyarázható, hogy a végérvényesen leszögezett „modern kutatási eredmények”, melyekkel szemben látszólag minden egyéb nézet érvénytelen, úgy a szakemberek egy részénél, mint az olvasóközönségnél meggondolásokra adnak okot. A nyugati könyvpiacon egyre gyakrabban jelennek meg tudományos tévedésekkel és azok történetével foglalkozó írások (H. Wendt, I. Velikovsky, Th. Heyerdal, I. Lissner, G. v. Hassler, Schaumburg stb). A természettudományokban a téves tanok megdöntése exakt kísérletekkel természetesen könnyebb, mint a történelemkutatás területén, ahol a konkrét anyag - írásbeliség, vagy a tárgyi bizonyíték - az időben visszafelé haladva egyre gyérebb. A régmúltak eseményeit tudósok elképzelései formálták és formálják ma is, ellenérvek megjelenéséig elsőbbségi helyzetüket tartva. P. Karlson mondja: „Ha viszont egy régóta fennálló elmélet ellenében újabb elképzelés merül fel, a régi elméletek képviselőinek elsődleges tevékenysége a múlt minden formában való megvédése és az új gondolat háttérbe szorítása.” 1978-ban jelent meg Csapodi Csaba: Az Anonymus kérdés története című munkája, aki a Gesta írójával szemben új, pozitív hangot mert megütni. „Bármennyire is ismeretlen számunkra P. mester neve, bizonytalan foglalkozása, írásműve elkészítésének időpontja, korának legmodernebb magyarját, első tudós egyéniségünket tisztelhetjük és vizsgálhatjuk benne.” Györffy György válasza nem maradt el. Igaz csak tíz év múlva, 1988-ban kiadott Anonymus - Rejtély, avagy történeti forrás című könyvének első oldalán, némi vállveregetéssel, de egyértelmű iróniával figyelmeztet szakemberekre és dilettánsokra, mivel a szerzőnek nem szakterülete a kor, amelyben Anonymus működött. Majd így folytatja: „... Csapodi lényegében arra az eredményre jutott, hogy a kérdésben a kutatás ma is egyhelyben topog. Úgy tűnik, ez a benyomása 937
