Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Pálfalvi Lajos: Mítosz és politika (A lengyel emigráns irodalom szervezeti formái, központjai és publikációs fórumai) (tanulmány)

például megtartja emigrációs kapcsolatait és hazatérése után álnéven publikál a pá­rizsi Kultúrában. Teodor Parnicki a hatvanas évek második felében tér vissza Len­gyelországba, Maria Kuncewiczouia pedig az USA-ban, Angliában és Kazimierzben is otthonosan mozog (a „Kuncewiczówka” nevű villa idővel komoly irodalmi szalon lesz). Az ellentétes irányú mozgás egészében véve jóval jelentősebb. Milosz a Kultúra 1951. májusi számában megjelent Nem című írásában deklarálja emigrációját, elítéli s egyben meg is próbálja magyarázni az állami irányítású kultúrát. O az első neves irodalmár, aki saját tapasztalataira támszkodva mondhat cenzúrázatlan véleményt a lengyel irodalomban bekövetkezett változásokról. Helyzete nehéz, mert az „új emig­ráns” szerepe még kialakulatlan. Bizalmatlanul fogadják a régiek, főleg a londoniak (Stanislaw Vincém védi meg). Ez egyébként később is így lesz: az egymást követő emigrációs hullámokkal Nyugatra került íróktól is kezdetben idegenkednek a koráb­ban emigrált szerzők, felelevenednek a régi konfliktusok. Brandys például pamfletét írt az ötvenes években Mielőtt elfelejtjük címmel, a főszereplője emigráns művész, akiben sokan Mítoszra ismertek; Milosz a hatvanas évek végén írt lengyel iroda­lomtörténetében konjunkturális jelenségként kezeli a rendszer kedvenc írójának te­kintett Brandys pályáján beállt fordulatot; a nyolcvanas években pedig már Brandys is emigráns, de a feszültség ettől még megmaradt. Mítosz esete egy másfajta konfliktus miatt is modellértékű. Mint minden kelet- és közép-európai emigránsnak, neki is meg kellett küzdenie a nyugat-európai baloldali mozgalmak konjunktúrájával. Ez különösen Franciaországban volt kínos, a keleti funkcionáriusokkal barátkozó írók holmi reakciós árulónak tekintették (Pablo Neruda például nemes egyszerűséggel azt állította róla, hogy „eladta magát az amerikaiak­nak”). Milosz kezdettől fogva támadta ezt a szovjetbarát orientációt, mint Gombrowicz, ő is bírálta Sartre-ot és olyan szerzőkre figyel, mint Camus vagy Simone Weil. Ezt a harcot a későbbi emigránsoknak is meg kellett vívniuk, az antikommunizmus nem csak 1956, de még 1968 után sem volt igazán szalonképes, a helyzet csak a nyolcvanas évek elején lett egyértelmű. Milosznak nagy esélyt adott az emigráció, mert elsőként szólhatott Nyugaton ismeretlen tapasztalatairól. A rabul ejtett értelem ezért az egyetlen bestseller-ízűén sikeres kötete, megfigyelései máig érvényes tanulságokat hordoznak, mindenfajta zsarnokság ellenzéke - Jugoszláviától Indonéziáig - kézikönyvként olvassa. Az elmúlt évtizedek emigrációjának azért volt egyetemes értéke, mert nagyban hozzájárult a Nyugaton is sok támogatóval rendelkező diktatúra leleplezéséhez, olyan szellemiséget képviselt, amely szemben állt a baloldali divatirányzatokkal, és ezekkel ellentétben időtállónak bizonyult. A későbbi emigránsok már kész szerepet találtak. Hiaskót afféle kommunista James Deanként fogadják 1958-ban. Piotr Guzy a háború után még hazament, de 1957-ben végleg Nyugatra települt. Aleksander Wat sem bajlódik tovább útlevele meg­hosszabbításával, tanulmányai, esszéi néhány év után már saját nevén jelennek meg, verseskötetét pedig Párizsban adja ki. 1964-ben A gonosz című regényével bestsel­ler-íróvá lett Leopold Tyrmand is telerakja Opeljét jól eldugott kéziratokkal és Pá­rizsba teszi a székhelyét, majd két év múlva úgy ítéli meg, hogy a Kultúra köre túl elnéző a volt sztálinistákkal és átköltözik Amerikába. Mrozek és Jan Kott hosszas átmeneti időszak után minősül emigránssá (Mrozek távollétét példátlan toleranciával kezelik odahaza). Külön csoportot alkotnak a ’68-asok. Henryk Grynberg Amerikában turnézik Ida Kaminska Zsidó Színházával, amikor értesül a lengyelországi antiszemita kampány kibontakozásáról. Kiutálják az országból a korábban megbecsült Stanislaw Wygodzkit. Nyugat-Berlinbe kerül Witold Wirpsza. Szymon Szechtert és Nina Karsovot úgy meg­hurcolják, hogy - mielőtt névházasság útján Londonba kerülnek - Nina Karsovot 924

Next

/
Thumbnails
Contents