Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Otar Csiladze: A bizonytalanság bilincsei (esszé)

mindig megtartotta szeretetét mások iránt, élete céljául mások megsegítését tűzte, és inkább a hírnév, mintsem az anyagi javak megszerzésére törekedett. De lehet, hogy éppen ez volna a főbűne? Nem azért mondom, mintha mentegetőzni akarnék - nem. Inkább Georgia újabb jóakaróit” kívánnám megóvni a valóban szégyenteljes bűnöktől. Higgyék el nekem, én a mai napig annak a hitében élek, hogy minden egyes jóakarónk félreértés áldozata. Vakon hisznek valakiben, aki sokkal ravaszabb, sokkal edzettebb náluk. Másképpen nem is kívánom hinni, már csak azért sem, mert az én népem - nem is rövid életén át — semmi olyat nem követett el, hogy más nemzetiségűek, különösen írók szidalmazásának tárgya legyen. Néha még íróként is tévedhetünk persze, de ahogy említettem, az utóbbi időben annyit „tévedtek” Georgiával kapcsolatban, hogy egy tájékozatlan ember Georgia elleni jól szervezett mozgalomnak is vélheti az egészet. Annál is inkább, mert eddig egyetlen volt barátunk még csak nem is próbálkozott helyrehozni vagy elismerni saját, vagy mások „tévedéseit”, egyetlen egyszer sem próbált szót emelni annak a népnek a védelmében, amelynek a természetét legjobban kellene ismernie. Remélem, az én hangom nem marad csupán pusztába kiáltott szó, és remélem, legalább részben sikerül korrigálnom azokat a hamis képeket, amelyeket hivatalosan vagy nem hivatalosan, becsületes vagy becstelen módszerekkel alkottak rólunk a „barátaink” és ellenségeink. És ha ez a levél megjelenik, hátha valaki legalább egyszer komolyan elgondolkodik annak a megbocsájthatatlan „háborúdnak a lényegéről, amelybe Georgiát, akarata ellenére, belerángatták.

A gonoszság alapja, ismétlem, a dolgok meg nem értése. A mi esetünkben az, hogy Georgia tragikus sorsát mindenki figyelmen kívül hagyja. És ami még ennél is fontosabb, nagyon sokan közönnyel, felületesen, sznobisztikusan és ennélfogva felelőtlenül viszonyulnak egy más nép sorsához. Hát nem cinikus fintora a sorsnak, vagy tán még ennél is rosszabb, hogy Georgiát kis birodalomnak keresztelik?! Georgia birodalommá való keresztelése nemcsak politikai vakság, nemcsak állampolgári igazságtalanság, hanem Georgia kigúnyolása is, egy velikorusz csinovnik viccelődése. Hiszen éppen az orosz birodalom szaggatta szét ezt a kicsiny országot autonóm köztársaságokra, megyékre, vallási vagy etnikai régiókra. De most nem érdemes ezzel aprólékosan foglalkozni. Inkább reménykedjünk abban, hogy a jövőben nem esik majd nehezünkre egymás szemébe nézni, még gondolatban sem, saját lelkiismeretünk színe előtt. Egy ember élete - attól eltekintve, hogy hosszú volt-e, avagy rövid - mégis egyetlen egy lépéssel mérhető le, amit egy másik ember - és ebből természetesen az egész emberiség - javára tett meg. De ez az egyetlen lépés is annyi szubjektív és objektív tényezőtől függ, hogy néha képtelenség megtenni. Ellenben e meghatározó lépéshez képest minden egyéb nagyon könnyű és egyszerű. írónál ki tudná jobban, hogy az erő és a hatalom mennyire ferdítheti a valóságot? Mennyire könnyen változtathatók bármilyen komédia díszletei vagy álarcai: farkast báránynak, bárányt pedig farkasnak minő könnyen lehet átkeresztelni. De ez sem vigasz a saját szülei szeme láttára megerőszakolt kislány vagy a saját hazájában menekültté vált ember számára. A valóság sokkal félelmetesebb és hatásosabb mindazoknál a képeknél, melyeket tollal lehet festeni. És minél kisebb egy ország, annál nehezebben menthető a kegyetlenség, a szegénység is, a politikai, gazdasági

918