Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Pomogáts Béla: Közös felelősségünk (Zárószavak a Berzsenyi Helikon tanácskozásához)

sághoz. Erélyesen és határozottan kell képviselnünk a magyarság szellemi és lelki egységének ügyét, következésképp a határokon túl élő magyarok elemi politikai és kulturális érdekeit. Ennek a határozottságnak mindazonáltal a józansággal kell kiegészülnie: ki számítottnak és kiszámíthatónak kell lennie, s minden kalandor akciót és hagymázas elképzelést el kell utasítania. A határozottság és a józanság egymást egészíti ki, egyik nélkül sem épülhet fel és valósulhat meg az összmagyar „nemzeti stratégia”.

A Berzsenyi Társaság 1991-es Helikoni Napjai - nézetem szerint - ennek a határozottságnak és józanságnak a jegyében folytak le, éppen ezért eredményesen szolgálták nemzeti stratégiánkat, az összmagyarság érdekeit. Emlékezzünk az 1990-es találkozóra, s mérjük fel, hogy ahhoz képest mi újat hozott az idei. Egy esztendeje elsősorban még a találkozás: az egymásra találás öröme ragadott magával bennünket, hiszen akkor első alkalommal jöttek össze ebben a kastélyban a Kárpát-medencében élő magyarság képviselői. Mindenki számot akart adni tapasztalatairól, gongjairól és törekvéseiről, s ezért olykor parttalanná vált a vallomás, a tanúságtétel. Ez még a megismerkedés nagy pillanata, a közös gondok „kibeszélésének” szinte eufórikus alkalma volt. Ezen a lelkes és lelkesítő pillanaton már túl vagyunk: elérkezett a közös munka, az építő tevékenység ideje. Éppen ennek a közös munkának kívánt medret adni az idei találkozó, midőn a határokon túl élő magyarság egyik legfontosabb intézményrendszerének: a már szinte teljes szabadságot élvező kisebbségi magyar sajtónak és tájékoztatásnak a helyzetét és tennivalóit tekintette át. Ezt ugyanakkor hasznosan egészítette ki a magyarországi nemzetiségi sajtó és tömegtájékoztatás kérdéseinek megvitatása.

Az idei Berzsenyi Helikon így igazán a közös munka alkalma és kerete lehetett. Valóságos „munkaértekezlet”, amely nemcsak a tények és a feladatok hitelesebb megismerését szolgálta, hanem talán a gyakorlati tennivalók terén is hozott előrejutást. E közös munka mellett ugyancsak értéket jelent az, hogy a keszthelyi találkozók immár rendszeresen adnak alkalmat a hazai, a szomszédos országokban kisebbségben élő és a nyugati magyarság eszmecseréjére. A közös tevékenység alapja csakis a személyes megismerkedés lehet, éppen ezért nemcsak a tanácskozásoknak, hanem a kisebb-nagyobb körben lefolytatott beszélgetéseknek, kölcsönös tájékozódásnak is igen fontos a szerepe. A keszthelyi találkozók ilyen módon egy sajátos és nagyon is szükséges szellemi műhely körvonalait rajzolják fel előttünk: ennek a műhelynek jótékony hatása lehet az egymástól kényszerűen elválasztott magyarság újólagos összefogásában, a közös feladatok elvégzésében, abban, hogy a hazai magyar értelmiség - nemzeti felelőssége nyomán - valóban támogatni tudja a kisebbségi viszonyok közé kény- szerített magyarok önvédő küzdelmeit és kulturális intézményeit.

Ugyanakkor a „keszthelyi műhely” hozzájárulhat a magyar civil társadalom fejlődéséhez is, minthogy az egyetemes magyar felelősség követelményeit nemcsak a kormányzatnak és a politikai intézményrendszernek kell érvényesítenie, hanem a társadalmi összefogásnak is, különös tekintettel arra az értelmiségre, amelynek képviselői jelen vannak itt a Berzsenyi Helikon tanácskozásain. A civil társadalomnak ugyanis - a kormányzattól és a politikai intézményektől függetlenül - magának kell önmagát megszerveznie. Sőt a „keszthelyi műhelynek” javaslatokat kell megfogalmaznia a kormányzat számára is, mivel itt olyan felismerések és követelmények jelenhetnek meg - és mint éppen a jelen tanácskozás tanúsítja, meg is jelentek -, amelyeknek előbb-utóbb a kormányzati politika és stratégia részeivé kell válniok.

912