Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Otar Csiladze: A bizonytalanság bilincsei (esszé)
OTAR CSILADZE A bizonytalanság bilincsei Körülbelül egy éve kénytelen voltam nyílt levélben válaszolni egy leningrádi kollégámnak, aki „georgiai íróbarátait” közönnyel és tétlenséggel vádolta, és őszintén csodálkozott, hogy némán szemléljük azt a gyalázatot, amelyet szerinte honfitársaink szemünk láttára művelnek. Akkor, lehetőségem szerint, megpróbáltam megmagyarázni neki, valójában mi is történik nálunk, és ha mi, az „ő barátai”, valóban hallgattunk, mi lehet e hallgatásnak az oka. Akkor ez a levelem, mint várható volt, nem jelent meg, s ennek utólag magam is örültem: először, mert közben lehetőségem nyílt találkozni levelem címzettjével, és szóban magyarázhattam meg mindent, ami fájt; másodszor azért, mert alkalmatlannak tartom a fölötte energikus és operatív nyílt levélváltást; kissé olcsó szórakozássá vált a felélénkült és mesterségesen demokratizált sajtónkban. A közöny és a tétlenség vádja nagyon komoly vád, különösen ha írót vádolnak vele. De akkoriban, mint említettem, fölöslegesnek tartottam a széles olvasóközönség előtt elhárítani a vádakat. Most már tudom, nagyon naiv voltam. Hogy a szabadon engedett hazugság és rágalom minden határt átléphet - még népem súlyos történelmi tapasztalatai ellenére sem tudtam elhinni. Azóta nemhogy csökkent, még növekedett a gyalázat a köztársaságon belül és a rágalom - határain túl. Bár a rágalmazók közül sokan jóformán azt sem tudják, mivel kell(ene) vádolni minket. Sok publikáció jelent meg az utóbbi időben, melyeket nagyon híres személyek írtak alá, és amelyekben szinte szóról szóra ismétlődnek a majdnem hagyományossá vált vádak. Ezek a publikációk azt bizonyítják, hogy az igazság Georgiáról még sokáig homályban marad, az orosz értelmiség legjobbjai számára is. Sajnos ők is a dezinformálás karmai közé kerültek, pedig a hamis információkat inkább a nép szélesebb tömegeinek szánták az illetékesek. Egy georgiai közmondás szerint: a tudatlanság nem bűn. De ez a megbocsájtó bölcsesség ebben az esetben nem helyénvaló: egy olyan embernek, aki önszántából kapcsolódott be a politikába, a legapróbb mozzanatot sem szabad figyelmen kívül hagynia, ha nem akaija, hogy gonoszságot tápláljon, a bűnösök mellé álljon. A jótett nevében elkövetett gonoszság pedig sokkal nehezebben ismerhető fel és győzhető le. Már az elején szeretném megjegyezni, hogy mostani címzettjeim főleg írók, az irodalomhoz közel álló, vagy az irodalomnak elkötelezett emberek. Mindez talán felhatalmaz arra, hogy ne csak őszinte legyek, hanem követelőző is. Talán írókollégáim sem sértődnek meg azon, hogy mindenkihez egyszerre fordulok és mindenkit egy sorba állítok: pozíciójuk vagy a pátoszuk 913
