Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Antall István: Bűn és bűnhődés (esszé)
rádiósok a régi beidegződések, a régi szerződések szerint utaznak a kisantant utódállamaiba, s mint tucjjuk ezek az utak is elsősorban a fővárosokat célozzák, ritkábban a nemzetiségi területeket, szervezésük is a régi módszereket követi, csak sokkal rosszabb körülmények között. Pontosan azért, mert a dollárelszámolás bevezetése megritkította az utazási lehetőségeket, amelyek amúgy is ritkák és alkalmiak voltak, s megnehezíti az adott ország területén történő kötetlen mozgást. Nincsen tehát szervezett szakmai kapcsolat, nincs az egész Kárpát-medencét felölelő koncepció, nincsen a műhelyek sajátosságait is figyelembe vevő támogatás, és ami a legfontosabb, teljességgel hiányzik a szakmai tapasztalatcsere. Itt azonban ne valami arisztokratikus: „majd mi megtanítjuk a határon túliakat újságot írni” magatartásban gondolkozzunk. A magyar újságírás legszebb hagyományait őrizte meg a határon túl működő magyar sajtó. Nálunk a fölforrósodó politikai légkörben leégett, odaveszett a riportalany tisztelete, becsülete, kipusztultak műfajok, mint az oknyomozó riport, a szociografikus pontosságjú feltáró írás, meghalt a kisembert hitelesen és drámai erővel megszólaltató interjú, s a szakmai erények közül kiveszett a pontosság. Eközben a rámenősség, a személyiségi jogokat szinte lábbal tipró, a magyar nyelv szabályaira fittyet hányó, kötözködő hangnem válik általánossá. Amikor a határon túlról érkezett anyagot hallok, akkor a magyar rádiózás legfényesebb lapjait üthetem fel. Szép magyar nyelven, riportalanyt megbecsülő, empatikus munkákat élvezhetek. Nem a botrányok esztelen hajkurászása, hanem a hiteles emberi szó a fontos. És még egy: a Magyarországon szinte teljesen általánossá váló didaktikus és direkt politizálás helyett, onnan indirekt, a hallgatót gondolkodtató anyagok érkeznek. Persze a határon túl élő magyar újságírók zöme az itteni jelenségektől elbizonytalanodott. Sokan követendő példának tekintették ezt az erőszakosságot, a szabadságot a legrosszabb szabadossággal cserélve fel. Ennek következményei felmérhetet- lenek, különösen akkor, mikor tudjuk, hogy az uszító nacionalista sajtó is virágzásnak indult a környező országokban. Se az itthoni rossz, se az ottani rossz ne lehessen példa! Ma Közép-Kelet-Európa táradalmai átpolitizált, túlpolitizált légkörben, állandó feszültségben élnek. Ha a jövőbe akarunk tekinteni, akkor számolnunk kell azzal, hogy ez a sallang zegzugos, ágas-bogas utakon lemarad majd. S fontosabb lesz a valós társadalmi mozgások méltó és türelmes elemzése. Végigtekintve a változások két-három esztendejét meg kell állapítanunk: a magyarországi újságírás rengeteg formai és szerkezeti változása ellenére is, nem tudott tartalmilag megújulni, legalábbis ami a határon túli magyarság életének, helyzetének elemzését illeti. Ugyanez a helyzet a határainkon innen élő, igaz kisszámú nemzetiségiek esetében is. Nem tudnak fölülemelkedni kollégáim a kuriozitást kereső, a kuriozitást bemutató szemléletükön. Csak ünnepi alkalmak labdarózsás, népviseletes ábrázolása jellemzi a magyarországi megyei lapokat is, tisztelet a kivételnek. Pedig éppen ezek a peremvidékek lapjai tarthatnák közvetlenebbül is a kapcsolatot a megyékben élő határon inneni kisebbségekkel, de a határon túl élő magyar közösségekkel, szerkesztőségekkel is. Ezek az újságok azonban a megyei pártbizottságok lapjai voltak, az újságírógárda lassan cserélődik, s a megújulás eddig csak a tulajdonviszonyokban jelentkezett. „Az irodalom nem lehet a politika szolgálólánya”. Hányszor és hányszor hallottam én ezt a gondolatot a szerveződő ellenzék különböző összejövetelein az elmúlt években! Az irodalomnak nem, de az újságírásnak igenis - többek között - a politika, a tájékoztatás, a közvélemény és a közvéleményformálás szolgálólányának kellene lennie. De hogyan lehetne az, amikor átfogó képe, és átfogó koncepciója sincs a kisebbségek dolgában? S ha mindezt politikai síkon vizsgáljuk, kiderül, hegy a félreértelmezett liberalizmus ugyanazokat a baklövéseket követi el, vagy készül elkövetni, amelyeket a pártállam irányításai is elkövetett a határon túli magyar közösségekkel szemben. 910
