Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Kovács Péter: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából - V. Az "érzékeny monumentalitás" (tanulmány)
többek közt Laborcz Ferenc és Segesdi György ugyancsak hegesztett krómacélból készített munkái álltak. A Prometheus a korai Magvetőhöz hasonló harsánysággal lépett a közönség elé, de ez a harsányság most nem korlátozódott a gesztusokra, hanem kiterjedt minden részletformára, és így meghatározta az anyag megmunkálását is. Ez a fajta szobrászi formálás azonban éppen leplezetlen anyagszerűsége miatt ekkor még nemcsak szokatlannak, hanem elfogadhatatlannak is bizonyult a megrendelők számára. Hosszú huzavona után végül nem kerülhetett az eredetileg tervezett helyre, Veszprémbe. Mégis, éppen ez a szobor hozta meg Vargának az első jelentős nemzetközi sikert, amikor néhány év múlva megvásárolta a híres belgiumi szabadtéri múzeum Middelheimben. - Az „idők változására” jellemző, hogy másfél évtized múltán Szekszárdon egy mesébe illő sziklakerttöl övezve végül mégiscsak fölállításra került a mű hazánkban is. Később próbálkozott Varga csaknem absztrakttá egyszerűsített geometrizáló formákkal - mint a Székesfehérvári Könnyűfémmű szobrásztalálkozóján született Beszélgetők (1967) - és belekóstolt abba a fajta expresszív újrealizmusba is - gondoljunk csak a több változatban is megmintázott La Charognera (1968) - amelynek az olasz Emilio Greco volt egyik legjellegzetesebb képviselője. Nagy hatással volt ezekben az években Varga Imrére Vilt Tibor, aki maga is szívesen és könnyed eleganciával tudott válogatni a kifejezés formái között. A kőből faragott, apró Haldokló Mi- notaurusz (1956) például akár az idősebb mester műtermében is születhetett volna. Formálisan idetartozik a Budaörsi úton felállított meghökkentő hatású Zeus fej (1968) természeti formákat idéző tömege is. A legdöntőbb hatást szintén Vilt Tibor néhány munkája, mindenekelőtt az Eötvös József (1961) és a Madách (1967-1973) emlékmű gyakorolta Varga Imrére. Valójában persze Vilt személyes hatásánál fontosabb volt Varga számára az ezekben a szobrokban megfogalmazódott szobrászi magatartás aktualitásának a fölfedezése, azé az aktualitásé, amely Európa-szerte a pop art divatjának gyors elterjedésében jelentkezett. Amikor azonban Varga megalkotta új korszakának első, s mindmáig leghatásosabb kompozícióit, a Radnóti-emlékműwet és a Professzort (mindkettő 1969-ből), már el is fordult attól a szellemiségtől, amit a pop fogalma valójában jelentett. Ehelyett ő szó szerint populáris, egyértelmű és közérthető szobrokat készített. Szembeszökő módon megtagadta ugyan a köztéri szobrászat évszázadok óta megszokott ünnepélyességét - hőseit „leszállította a talapzatról” —, de azt már nem engedte meg nézőinek, hogy akárcsak egy pillanatra is ráfeledkezzenek erre a megszentségtele- m'tő mozzanatra. És ha a néző talán fölfigyelt erre az avantgárd gesztusra, mégis többet jelentett számára, hogy nyomban elámulhatott a művész találékony könnyedségén, amint beszédes közvetlenséggel tudott helyzeteket és személyeket eléje idézni. A két szobor 1971-ben, az Új művek című műcsarnoki kiállításon egyértelmű sikert aratott. A durva fakorlátnak támaszkodó, kockakövekre állított Radnóti lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel, fölhajtott kabátgallérral, ormótlan bakancsoktól takart, fázósan összezáruló lábakkal mintha valóban csak tragikus sorsa beteljesedésére várna ott. A pillanat megfogalmazása megrendítően hiteles. A szobrász minden expresszionisztikus izgalom nélkül, fölényes magabiztossággal mintázta a felületeket, közönyös simasággal követve a törékeny formákat. A hatás teljességéhez azonban szükség volt a Varga-féle pop-os, de így valódi környezetre, az utcakövekre és a fakorlátra. Ugyanez a kompozíció egy évvel korábban Mohácson még fényes márványtalapzatra került, s márványfalhoz támasztotta hátát a költő is. - A megrendelők igénye az ünnepélyes külsőségek iránt egy soha nem létezett szituációt teremtve a kifejezés egyértelműségétől is megfosztotta az emlékművet. A Professzor (1969) ma a debreceni Nagyerdő fái alatt üldögél. A szituáció teljesen valóságos: a Karosszék, a kerti asztal a könyvvel és a gyertyatartóval, s maga a parókás Professzor, amint keresztbe tett lábakkal, hátát a szék támlájának vetve, elgondolkodó arckifejezéssel pihen a csöndben. És mégis, az egészben van vala85
